Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Mi magunkra vettük a „kényszerzubbonyt” (magunkra kellene vennünk legalább is, de feltételezzük a továbbiakban azt, hogy mindenki betartja, amit be kell, és nem mászkál fölöslegesen a városban). És én nem pánikolok amiatt, hogy elfogy a liszt vagy a vécépapír otthon, az üzletekben, mindenhol. Nem pánikolok a megbetegedés miatt sem, hiszen elvileg van esélyem túlélni, koromból kifolyólag legalábbis. A gazdaság mélyzuhanása nem boldogít, de azért sem pánikolok, mert hiszem, hogy semmi sem tud végleges lenni. Az energia nem vész el, csak átalakul, mondják.
Ami engem bánt, és ami miatt kicsit pánikolok, hogy túl sokáig marad ez az alaphangulat bennünk. Egy idő után megszokjuk a szorongást, a karantént, az egymástól való elszigeteltséget. Megszokjuk, hogy se puszi, se kézfogás, se ölelés. Megszokjuk, hogy csak telefonon halljuk nagyszüleink hangját, megszokjuk a magányt. Ismerős lesz a ridegség; ismerős, nem ellenség.
Süt a nap, de kopár minden. Egy láthatatlan burok vette birtokába a Földet. Mindenki koronázik, tényleg minden erről szól. A hírek, a tények, a beszélgetések. Már nem is emlékszem, miről beszélgettünk ezelőtt. Talán a medvékről, az ausztráliai tűzről, a környezetvédelemről. Lám-lám, ami néhány hete szörnyű volt, az mára eltörpült. Vajon mikor és mi okból törpül majd el a COVID–19? Véget ér, vagy jön valami, ami mellett ez is semmiség lesz?
Közben lement a nap, nem próbálkozik tovább ő sem. Eltelt még egy nap ebben a hangulatban, és a holnap sem ígér jobbat. De legalább telik, és reméljük, múlik is.
Se puszi, se kézfogás,se ölelés -ezt is ki kell irtani, mint sok más emberi megnyilvánulást.