Nagy Alfréd kiugrása (1977–2020)

Nagy színjáték készült ezen az ezredfordulón is. Sepsiszentgyörgyön aztán ugyanvalóst nagy volt a készültség. Fiatal művészcsapat vén falak között, 2001-ben. Ne segítsetek angyalok, csak csudálkozzatok! Akkor érkezett Marosvásárhelyről, egyenesen a Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetem kapujából Nagy Alfréd fiatal színművész. Az az alkat, az a művésztípus, mely egyet fordít kalapján, és hozzálát a világ átrendezéséhez.

Nem volt fohászkodó művész, aki mindent vállal egy jó rendezővel. Elég, ha nézi a jó rendező kacsintva, mi mindent végezhet el ez a ragyogóan fiatal, s még annál is szőkébb művész a deszkamáglyán, deszkapiramisokat idéz a néző elé, aztán csak szétnéz az emberi világban, a Madarasi-Hargita derekából: megy-e szép szóval a világ elébb?

Most szakad el bennem is egy szál valami, cérna vagy ezüsthangú húr a mindenség innenső feléről, egyenest Gyergyószentmiklósról. Valóságos üzenet, ahogy harangoznak, aztán meg kell jelennie Tamási Áron és Tompa Miklós nagyurak előtt. Számadásra, mire készülnek, s Nagy Alfréd úrnak ott kell lennie éppen ezen a számadáson.

Ott volt Alfréd azon az ezredfordulós évadnyitón is, már hogyne. Csillagok figyelték Gyergyó meg a szentgyörgyi vártemplom göröngyös meg gyepes mezein, s el tova Székelysepsiszentbudapest színpadi piramisáig.

Most végtelenül fáj nekünk itt ez az égbeli fölkérés, szólna Móricz Zsigmond, Tamási, Ibsen, Goldoni s annyi más művész üdvözlésére, azok meg a nézők tiszteletére. Személyesen ment oda.

Eddig sose volt járvány köröz most idelenn. Erről jut eszembe, az is lehet, Nagy Alfréd színművész valaki helyett beugrott éppen. Áldozatos természete volt idelenn, földön és színpadokon. Mindenütt otthon. Legyen nyugodalma amott is, ahogy volt itt mások javára s gyönyörű okulására.