Új teremtés zajlik a világban

„Az újjáteremtésről prófétája által szól az Úr: Íme, új eget és új földet teremtek; a régi feledésbe merül, és eszébe se jut többé senkinek. Örüljetek és ujjongjatok mindörökké azon, amit majd teremtek! Mert Jeruzsálemet >>Öröm<<-nek teremtem, és népét >>Ujjongás<<-nak.” Izajás 65, 17–18

Valami új teremtés zajlik a világban. A régi feledésbe merül, sőt szeretnénk elfelejteni a tegnapot, tegnapelőttöt, azelőttit, semmissé tenni, következményeit nem vállalni.

Izajás 65,2-ben ezt olvassuk: Mert hívtalak ugyan benneteket, de nem válaszoltatok; szóltam hozzátok, de nem akartatok rám hallgatni. Azt tettétek, ami gonosznak számít a szememben; és ami nekem nem tetszik, azt választottátok.

Nekünk, akik ezt tettük, amivel vádol az Úr, hozzánk szólt Istennek Igéje. Vigasztalásul, bátorításul.

Habár szeretnénk csak kozmetikázni tévedéseinket, csak javítgatni rajta. Valamit csak másként, esetleg csak többet tenni. Isten nem ezt akarja. Ő új teremtésről beszél. Újat teremt nekünk, bennünk, közösségeinkben.

Visszaemlékszem teológusi éveink alatt mondta egyik tanárunk: tisztelendő urak, ki kellene üríteni templomainkat, hogy Istent és embertársát szerető, közösségben elköteleződő hívekkel lehessen újra megtölteni.

Kiüríteni templomainkat? Lehetetlen – mondogattuk, hogy mondjuk, ne jöjjenek templomba az emberek? Ezt nem mondhatjuk. Isten sem akarja ezt.

Az elmúlt napokban sokszor jutott eszembe az a beszélgetés. Itt van. Üresek a templomok. Én kértem vasárnap a testvéreimtől, hogy ne jöjjenek templomba. Otthon kapcsolódjanak be. Otthon, a belső szobában, a rejtekben, ahol csak a mennyei Atya lát, és megfizet mindenkinek.

Azt kérdezte valaki ennek a gondolatnak a kapcsán, hogy vajon megvan az embereknek az a belső szobájuk, ahová most visszavonulhatnak, és újjáteremtheti őket örömben, ujjongásban az Atya?

Testvérem, akivel tudom, hogy együtt ünnepeljük az Eucharisztiát, a Hálaadást, ott a belső szobában – engedd, hogy az új teremtés elkezdődjék benned! Kézbe akar venni téged az Úr és a sár, aki voltál eddig, az ő kezében fénnyé válhatsz. Világossággá, ki úgy világít a világban, hogy Isten csodálatos műveire fény derül.

Szükség van azokra a hittel élő emberekre, akik az Úr gyógyító, újjá teremtő szava erejének szabad utat engednek életükben és a társadalomban.

Legyünk mi ezek: kérjünk és higgyünk!

Dávid György plébános