Egymás szemében

Mindenkinek van egy könyv a polcán, amelyet ezerszer elolvasott már, de még jó néhányszor biztosan el fogja. Úgy hívom az ilyent: laza könyv. Akkor nyúlunk érte, mikor nincs kedvünk figyelni, csak olvasni, mert tudjuk, miről szól, de mindig élményt nyújt az olvasása. Ezennel az én laza könyvemet ajánlanám, amely nem más, mint Szilvási Lajos Egymás szemében című naplóregénye.

Legelőször tinédzserként nyúltam ehhez a könyvhöz. Ott porosodott a polcon, a borítóján látszódott, hogy édesanyám is átlapozta néhányszor. Valamilyen időszerű, menő könyvért könyörögtem, amikor anya mondta, hogy addig is olvassam el ezt, biztosan tetszeni fog. Pontosan a korosztályomnak illő könyv volt. Az Egymás szemében egy, a ’70-es években játszódó naplóregény, ami két fiatal, Tamara és Attila megismerkedésének és szerelmének a történetét meséli el. A regény stílusa azonnal magával ragadott, rögtön tudtam, hogy szeretni fogom mind a történetet, mind az írót. Szilvási Lajos elképesztően olvasmányosan, kifejezően és részletgazdagon ír, tökéletesen átadott minden mozzanatot, érzést és gondolatot. A ’70-es évek életérzése úgy áradt felém a lapokból, mintha én is ott lettem volna a szereplőkkel, teljesen együtt éltem velük, pedig akkor még meg sem születtem.

Alapvetően szokásos tinédzserdolgokról olvashatunk, de ez a történet mégis több ennél, mert Szilvási Lajos kifejezetten értelmes főszereplőket teremtett meg. Nem tökéletesek, és persze elsősorban tinédzserek, de a korukhoz képest kifejezetten érettek, nem azok a tipikus nemtörődöm, semmi nem érdekel, üresfejű tizenévesek.

Természetesen terítékre kerültek politikai és társadalmi kérdések is, de ez kellett, így volt jó, ez ugyanúgy hozzáadott ehhez a történethez. Jó volt olvasni a ’70-es évek mindennapjairól, a fiatalok szerelme, az annak „díszletéül” szolgáló korszak, a történések és az atmoszféra maradéktalanul beszippantott. Jó szívvel ajánlom annak, aki vágyik egy tartalmas, elgondolkodtató, nem csak szerelemről szóló, de alapvetően szerelmi történetre.