Pudingos keksz

Elég zord arcát mutatja még mindig Tavasztündér, de az is lehet, hogy valahol fogságban tartják a gonosz időrablók, és a Télapó kisöccse helyettesíti, legalábbis addig, míg valami jótét lélek ki nem szabadítja. Mi meg csak ázunk, fázunk, vacogunk és fűtünk.

De legalább nem kell a kertben locsolni! Sőt, a lábmosás is megoldható, akár biciklizés közben is, kellően alattomos, mély gödörbe toccsanván. Ilyenkor aztán kárpótlásként kényeztetjük magunkat meleggel (sütő bekapcsolása) és cukorral, ami ugyebár annyira egészségtelen, hogy csakis akkor fogyasztjuk, ha kedveskedni akarunk önmagunknak. Egyébként napi 6–9 teáskanál a javasolt mennyiség, legalábbis ezt tanácsolják a nálam okosabbak. Nekem ugyan még ennyi is rengetegnek tűnik. Pl. a kávéba sem teszek, mert tejjel iszom, aminek ugye már a nevében is benne van, hogy édes(tej), és kellőképp megízesíti a feketét. Mármint a kávét.

Néha persze azért én is igényt tartok egy nagyobb löket szénhidrátra, ami általában sütemény formájában jelenik meg a tányéromon. Ma pudingos keksz alakját öltötte, ami igen finom, ráadásképp meg pofonegyszerű a gyártása. Össze kell keverni 25 dkg vajat ugyanennyi liszttel, 10 dkg porcukorral, 1 tasak vaníliás cukorral és 2 tasak pudingporral. Golyócskákat formázva, villával mintázva, megsütve, elfogyasztva, garantált fénypontja napunknak.

SzakÁ(rus) Cs(illa)