VERSEK
Czegő Zoltán Sápkórból Páskándi Géza emlékére Mondja más is nem csak é...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
(egyperces gyermekkorunk értékeiről)
De nincs megállás, csak robogunk egy képzeletbeli gyorsvonaton, s szerencsések vagyunk, ha lelkiismeretünk időközönként meghúzza a vészféket… Már nem döbbenek le azon, hogy jó ideje párhuzamos síneken fut az életünk. Még közvetlen családtagjainknak körében is… A legtöbben a szemfényvesztő semmi felé veszik útjukat. Nagyon kevesen vannak azok, akik a keskeny csapást választják, az Úrral való találkozás lehetőségét. Te melyik úton jársz most, testvérem?
A minap néhány percig két különböző világ sodrása közé kerültem, akaratomon kívül. Egy tömbház lépcsőházában olvastam le a villanyórákat. Szinte összeütköztem egy fiatalemberrel, akinek sietős volt az útja a lépcsőn lefelé, de okostelefonjába merült. Alig volt időm félreszökni az útjából. Csak miután elrobogott, eszméltem rá: szerencsés volt, hogy nem törte ki a nyakát.
Az egyik folyosó csodálatos hangulatba sodort, nehezemre esett elmozdulni onnan, de egy idő után muszáj volt. Szokatlanul sok növény díszítette, gondozottak voltak, szépek, egyesek éppen virágoztak. A folyosó fala teljes hosszában tele volt gyermekkorom kedvenc rajzfilmfiguráinak képeivel: ott volt Donald kacsa, Popeye, a tengerész, Micky egér, Tom és Jerry, Hófehérke és a hét törpe, és még sorolhatnám. Azon tűnődtem, kik lakhatnak a folyosón. Meg voltam győződve: nem olyanok, akik őrült módon robognak a káprázatok világa felé… Talán olyanok laktak ott, a kevesek közül valók, akik felismerték a mesék fontosságát az életben. Hogy mindig a jó győz, és a gonosz elnyeri méltó büntetését. Talán olyan emberek laktak ott, akiknek a gyermekkorát még nem fertőzte be a 21. század szemete… Akik számára jó érzés legalább néhány percig visszautazni egy olyan korba, melyet a titokzatosság varázsa leng körül, s fontosnak tartják erőt meríteni belőle a hétköznapokra, felvértezni magukat századunk kelepcéi ellen…
Megmagyarázhatatlan kényszert éreztem, hogy becsengessek valakihez egy kézfogás, néhány szó erejéig. Még este, az ágyban is azon tűnődtem: miért nem tettem meg mégis?
Józsa Attila
Gratulálok ezért a valóságos életet tükröző írásodért,nagyon tetszett,mint ahogy azt a megható könyvbemutatót sem felejtem el itt Szentegyházán. Bárcsak több ilyen embert hordozna a Föld a hátán ,akkor ez a világ is jobb lenne!Puszi nektek!