Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Jönnek szerre a sorozatban a műemlék templomok, aztán megfordul az eszemben, jó lenne ezekben a meddő világjárványos, néma hetekben, hónapokban beosztani az üres napokat hasonló sorozatokkal, gyakrabban. Nő bennem a lehetséges választék. Tudom, sokkal, de sokkal többen művelik a népi hagyományokat, mint ahányan most szóhoz jutnak. Berontott s lerontott sok mindent a koronavírus. Naponta nyilallik bennünk ama korona tövise. Most a Bodrogközben vagyunk, aztán már a helyemen én is, mellém férkőzik a régi nóta: Bodrog partján van egy város, én is laktam benne…
Ki mondja, hogy egy kanapén ülve könnyű emlékezni a régi tánccsoportokra? Nehéz az, mint a só, a könnyes búbánat. Mégis, fűzöm a gondolatokat meg a csodás népművészeti emlékeket táncban, bálban, konyhában s varrottas ágyneműben. Ha csak erre a kényszerű időre is, csak erre a kesergő bánatos böjtidőre is, amikor már keseregni se, csak dunnyogni lehet a koronavírus uralma idején. Kérni szeretnénk, ha van még kitől, annak a filmszalagokra került kincsnek a „mozgósítását” képernyőkre, ne szomorodnánk el annyira, mint a gyász a Gyimesektől Trianonig, s vissza.
Az egész esztendő nem lehet kukoricafosztás, mindennek megvan az ideje, mint a szalmakalapnak, viszont ez a mostani pangás meg ne fárasszon bennünket; amit lehet, szem elé kell tartani, aki nem vak, lássa, nagyanyáink s dédapáink mit faragtak, kovácsoltak tető alá fában, fémben. Igaz, vér serken ki ujjunk begyéből, mikor Téged simogatunk, drága falunk s kőváraink. Mert el lehet adni darabonként egy országot, de mai napig is találni mestergerendákat a házakban, azokra írva vagyon az igazság, hogy ha már sírva vigadnunk nem lehet, villantson fel a lámpa egy-egy reményteljes mosolyt is ezekben az elárvult falvakban, városokban.