Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Még a legmerészebb újítók sem gondolták volna, hogy ilyen rövid idő alatt megvalósul, életre kap a régóta dédelgetett álomként kezelt oktatási reform. Ahhoz kétség nem fér, ez is teljesen felkészületlenül ért mindenkit, mint annyi minden, aminek az elmúlt évtizedek során szenvedő alanyai voltak tanulók, szülők, pedagógusok egyaránt. Annyi kísérletezés, próbálkozás, javaslat, eget rengető kinyilatkoztatás talán egyetlen más területen sem történt, hangzott el, mint az oktatással kapcsolatosan. Akik viszont józanul tudnak mérlegelni, azok a megmondhatói, hogy ahány kezdeményezés született, ahány miniszteri erőfeszítés – ha egyáltalán volt ilyen – körvonalazódott, nem volt több üres, felesleges szócséplésnél, füstbe ment tervnél, hirtelen elillanó kísérletecskénél. Most aztán szembesülnünk kellett ezzel a mostoha helyzettel, amely nem várt nehézségekkel, de ugyanakkor régóta vágyott lehetőségekkel is meglepett.
Nem volt olyan tanév, amely nyugodt légkörben indulhatott volna. Nem volt olyan iskolai év, amelyet nyugodtan be lehetett volna zárni. Mindig várnunk kellett valamire, s itt nem csupán a tankönyvekről és tanmenetről van szó, hanem arról a légkörről, amely örömet, megelégedést, az elvégzett éves munka eredményezte elégtételt hozta volna el, az új tanév kezdetének sikert előlegező pillanatait éreztük volna, éreznénk át. Mindenki jogosan örül annak, hogy a jelen állapotok kiváltotta számítógépes oktatás és tanulás valamit pótolhat az elmaradt tanórák okozta károk csökkentésében. Ám mi van azokkal, akiknek sem gép, sem világhálós kapcsolat nem segít? Mert nincs! Egyszerűen nincs! Lehet azért sincs, mert az évekkel ezelőtt ellopott, iskolák számítógéppel való felszerelésére kisajtolt összegekből valakik meggazdagodtak. Tudjuk, hogy kétszeres, lehet, többszörös áron jutottak a tanulók elé azok az eszközök, amelyekkel már akkor meg lehetett volna némileg „reformálni” az oktatást. És hány ilyen „álreform” tette sekélyesebbé a tanmenetet!
Egy dologra még figyelmeztette a mai, szinte kezelhetetlen állapot főleg a szülőket (s lehet, a tanulókat is): a sokszor elítélt, megalázott, szinte ellenségként kezelt pedagógusok nélkül nagyon nehéz, nem is lehet boldogulni!