Gondolatok a konyhában: Anyák napján

Nem kis szerencse szükségeltetik ahhoz, hogy karantén idején anyák napját ülj, saját anyával és az összes saját utóddal.

Készült is e jeles alkalomra egy tisztességes, illően háromfogásos ebéd, hogy ne csak lelkileg, hanem testileg (főleg a gyomrok, epék) is átélhessük e jeles alkalom perceit. Hamis pacalleves főtt, ismertebb nevén radóci csorba, ugyanis Anya (a másik, aki nem én vagyok, hanem az enyém) nem eszi a pacalt, az utódoknak ellenben ez az egyik kedvenc levese. Krumplipüré-halmok készültek a tegnapi bodros gomolyfelhők hatására, bár azok tán tejszínhabra inkább hajaztak, de egészségünk megőrzése érdekében mégiscsak a pürére szavaztam.

Mire a rádióban Hofi a vasárnapi rántottcsirkéről álmodozott, azok nálam már javában sercegtek az olajban, a wokban pedig egy újfajta zöldségkeverék (édeskrumpli, paszternák, spenót, zöld paprika) pirult. Ez utóbbi először és utoljára, minekutána a már kellően felnőtt és jólnevelt gyermekek kifejtették, hogy elég fura íze van (a fújj! már kiveszett a szótárból).

A főzés, vagdosás, kavarás mellett még egy almás pitét is sikerült összedobni, reszelt almával, citromlével, darált mandulával, fahéjjal és szerecsendióval. Most pedig pihengetés közben azon gondolkodom, hogy mily szerencse az olyan utód, ki a jó falatokat nem veti meg, készítője pedig ezáltal is följebb lépegethet nála a jóanya skálán.

SzakÁ(rus) Cs(illa)