Könyvismertető: Én, Ozzy

Ozzy Osbourne 2009-ben kiadott önéletrajza (Ozzy Osbourne, Chris Ayres: I am Ozzy) tavaly jelent meg magyar fordításban (Bus András, Fencsik Tamás), a Trubadúr kiadó gondozásában. Az idén 72 éves rocklegenda alkohollal, drogokkal, gyógyszerekkel, ragasztóval és az összes többi lehető, illetve lehetetlen tudatmódosító szerrel átitatott életpályáját a kezdetektől a 2009-es „nagy megtisztulásig” bemutató könyv az a fajta olvasmány, amelyet nehéz letenni.

Ozzy lefegyverző őszinteséggel beszél a Birmingham külvárosában, Astonban átélt gyerekkorról, a diszlexiásként rémálomként megélt iskolai évekről, a vízvezetékszerelőként, autóduda-hangolóként, majd vágóhídi böllérként eltöltött ifjúkori évekről, a betörésért börtönben töltött hónapokról, a „zenekarosdi” kezdeteiről, az előbb Earth néven futó, majd Black Sabbathra keresztelt, később a heavy metal műfaj alapkövének számító zenekarban eltöltött éveiről, sikertelen első házasságáról, válásáról, jelenlegi feleségével és menedzserével való frigyre lépésről, illetve szólókarrierjéről.

A két részre osztott könyv első fele (Kezdetben) a Black Sabbathból való 1979-es kirúgásával ér véget, míg az Újrakezdés a máig tartó sikeres szólókarrier legfontosabb állomásait eleveníti fel. Olvashatunk az általa megélt kudarcokról és világra szóló sikerről, szegénységről és mérhetetlen gazdagságról, a denevérfej-leharapás történetéről, Randy Rhoads gitáros elvesztéséről, és legfőképp a rock and roll életvitelről, amelyet hősünk nem csupán hallásból ismert. „…nincsen elfogadható orvosi magyarázat arra, hogy miért élek még mindig. Az pedig ennél is érthetetlenebb, hogy mitől vagyok ilyen egészséges…”, írja a könyv Zárójelentésében az időközben megtisztult Ozzy. És hogy mennyire nem szállt el a sikertől, pénztől, és mennyire nincsenek illúziói a társadalom megbecsülését illetően, arról az általa elképzelt sírkőfelirat szövege árulkodik:

Ozzy Osbourne, született 1948-ban.
Elhunyt akármikor.
Leharapta egy denevér fejét.