Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Maruca Jóska bá és a röpcédulák

Évegcsűrön a negyvenes években még nem mindenhol volt budi. Az emberek hátramentek a pajta háta mögé vagy a szénakaszaly mellé, és ott végezték el a bajukat. Így tettek Farkas Albert bukaresti vendégei is, a Szerbuj-féle elszármazottak, akik hazalátogattak Évegcsűrre. Hát ők is bementek a Viktor bá és Albert bácsi csűrje közé, és a két csűr között, nem éppen művelődésre használva fel a színes, bukaresti újságokat, elintézték a bajukat. Egyik éjjel aztán nagy szél volt, és ezeket a színes papírdarabokat mind elé hozta az udvar közepébe. Mérgelődött is Farkas Albert, amikor a marhákat csordába csapva szembesült a dologgal.

– Na, szedhetem én utánatok a papírokat – morgott magában, aztán kicsapta a teheneket a kapun.
Az alszegi gazdák minden reggel a községházáig hajtották ki a teheneket, aztán ott a mázsa előtt szóba elegyedtek egymással. Ilyenkor elosztották egymás búját-baját, nézegették, hogy kinek milyen tehene van, de még az aktuális politikai kérdéseket is megvitatták.

– Változások lesznek, meglássátok – mondta Maruca Jóska bá. – Jönnek az angol és amerikai csapatok, azok osztán kiverik inné’ a kommunistákot.

A székely ember nem volt megelégedve az új rendszerrel, főleg, hogy ismét Romániához került. Hiába jöttek be az oroszok és románok, még mindig reménykedtek egy jobb világban.

– Igen, igen, már aszongyák, hogy a röpcédulákat es szórják – nyugtatta meg az egyik a körben állókat.

– Jaj, hezzám es dobtak le az éjjel – igazolta mosolyogva Farkas Albert. – Reggel, mikor kijöttem, az udvar teli volt színes ficujkákkal.

– Az az Isten! – csodálkozott Maruca Jóska bá. – S miket írtak?

– Hát én nem tudom, me’ én nem néztem – válaszolta Albert.

Azzal Jóska bá fogta magát, lerohant egyenesen Farkas Albert udvaráig. Albert lassan eregelt utána, amire hazaért, már Jóska bá marka tele volt a színes papírokkal. Nagy buzgóságában már szinte mindegyik papírt felszedte, amikor egy egészen friss papír után nyúlt le. Amint megfogta, észrevette, hogy hát ezek nem is röpcédulák, hanem Farkas Albert a vécépapírokat szedette fel vele.

– Albert, az istókodot! – kiáltott rá kivörösödött arccal az öreg.

Farkas Albert és a csudára legyűlt gazdák meg sem tudtak szólalni a nevetéstől, hogy Jóska bával feltakaríttatták az udvart.

Préda Barna

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás