Lélektemplom-építés

„Most azért igyekezzetek szívvel-lélekkel keresni Isteneteket, az Urat.” (1Krón 22,19)

Dávid, a híres ószövetségi király templomépítésre készül. Tudja, hogy nem ő lesz a templomépítő, mégis mindent gondosan előkészít, munkásokat toboroz és munkába állít. A tulajdonképpeni építést azonban átadja utódjának, Salamonnak. Mikor minden készen áll, figyelmezteti az építőket: Most azért igyekezzetek szívvel-lélekkel keresni Isteneteket, az Urat, mert a templom nemcsak kőből, aranyból, ezüstből, rézből kell épüljön, hanem lélekből is.

Kedves testvéreim! Templomokat örököltünk elődeinktől, miket ők tiszta szívvel építettek, lélekkel betöltöttek. Átvettük, javítottuk, szépítettük, anyagi befektetéseket nem sajnáltunk érettük. Jó volt ünnepek alkalmával sokan együtt lenni, a templomot betölteni. Máskor sajnálattal állapítottuk meg, hogy egyre fogy a templomos vasárnapi gyülekezeteink sora. Azonban az elmúlt hetek alatt mindannyiunk szívébe fájdalmasan kongott bele az üres templomok visszhangja, hol csak a lelkész, kántor és harangozó lehetett jelen az istentiszteleteken, mit interneten követhettek a hívek.

Sokan jelezték, alig várják, hogy végre ismét templomba mehessenek. A vírus megfékezésére hozott intézkedések a hírek szerint lazulnak, de nem tudni, mikor lehet majd ismét a templomokat megtölteni. Templomaink pedig szelíden várnak. Mi addig is kezdjük szívvel-lélekkel keresni az Istent, hogy majd rátalált szívvel, tiszta lélekkel tölthessük be azt az üres teret, mely templomainkban vár.

Míg a templomok felépültek, kitartásra volt szükség, fel nem adni a munkát, bele nem fásulni, meg nem inogni az olykori kudarcok miatt. A lélek templomának újjáépítése is ezzel jár. Lehet, nagyon sokan akarnak majd templomba jönni, kik mindig is jártak és kik ismét visszatalálnak. Tudjuk, csak fokozatosan adódik meg a lehetőség arra, hogy ismét sokan legyünk. Addig is keressük Istent, építsük magunkban a lélektemplomot az Ő áldásával. Ámen.

Ilkei Árpád unitárius lelkész