A természet templomában

Vasárnap ismét összegyűlhetett és együtt imádkozhatott Sepsiszentgyörgy hívő népe, ahol ezt a körülmények lehetővé tették. Isten szabad ege alatt, a természet templomában, szigorú szabályok betartása mellett ugyan, de egymás tekintetében megkapaszkodva, lelki kisugárzásában sütkérezve dicsérhettük az Urat, és kérhettük további segítségét. 

Isten igéjét elsőként a vártemplomi református gyülekezet közösségi háza kertjében hallgattuk meg, Dénes Előd tiszteletes tolmácsolásában. Az utóbbi időben megtapasztalhattuk, hogy közösség nélkül nem teljes az emberi élet, és nincs szomorúbb a magára maradottságnál. És ez még akkor is igaz, ha életünknek vannak olyan pillanatai, amikor teherré válnak a körülöttünk lévő emberek, és magányra vágyunk. Egyedül ugyanis a bánatot és az örömöt sem tudjuk kellőképpen elhordozni. Mindkettőt meg kell osztanunk valakivel, éreznünk kell, hogy nem vagyunk egyedül – fogalmazott a lelkipásztor.

A Szent József-plébánia udvarára érve örömmel nyugtáztuk, hogy akárcsak a reformátusoknál, itt is sokan éltek a fizikai jelenlét rég nem tapasztalt lehetőségével, köztük szép számú fiatal. A járvány okozta elszigeteltség időszaka alatt nagyon sok keresztény ház templommá változott, hiszen a négy fal közé szorulva csak egymagunkban, vagy szűk családi körben fohászkodhattunk a Fennvalóhoz. Így viszont nem csak egymáshoz kerültünk közelebb, hanem Istenhez is, hiszen Ő a hívő emberek szívében akar magának templomot építeni – adott hangot meggyőződésének a szentmisét celebráló T. Kovács Károly segédlelkész.

Amennyiben a járványveszély nem fokozódik, a vártemplomi református gyülekezet közösségi házának kertjében vasárnap 10, a Szent József-plébánia udvarán 9, 12 és 18 órától várják ismét a híveket.