Bérletrendszer helyett ajándékutalványok Sepsiszentgyörgyön
A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színháznál jó pár évvel ezelőtt megszüntették a bérletrendszert.
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A 2010-es újjáalakulást követően Dan Rockék nem siették el a folytatást, hiszen az 1996-os Bleeding utódjára nem kevesebb, mint 24 évet kellett várni a rajongóknak. A hosszas vajúdás okáról a Kaliforniából évek óta Ausztriába költözött Devon Graves (régebb Buddy Lackey) énekes, fuvolista egy interjúban így fogalmazott: „Csakis egy olyan lemezt akartunk kiadni, ami bátran odatehető az első négy albumunk mellé.”
Több hét hallgatás után úgy vélem, az Isten formájú üresség bátran odatelepülhet négy zseniális társa mellé. Nyilván, huszonnégy év nagy idő, és ez a lemez nem olyan, mint bármelyik elődje. Ám a zenekar rajongói tudják, hogy az előző albumok között sem akadt két egyforma. A legnagyobb különbséget a zenekar nevében is tetten érhető pszichotikus komplexitás, illetve Devon „magasainak” hiánya jelenti. Főként az első két albumhoz viszonyítva (A Social Grace – 1990, Into The Everflow – 1992) megfontoltabbnak érzem az új idők PW-jét. Nem rosszabb vagy jobb, csak más. A gyönyörű, 24 oldalas szövegfüzettel ellátott digipack-borítóba csomagolt CD hamisítatlan Psychotic Waltz-muzsikát rejt. A megfogalmazás nem véletlen, ugyanis a Jens Bogren által „varázsolt” gyönyörű hangzással felvértezett, Devon Graves gyönyörű, olykor lebegős énekdallamaival és fuvolájával átszőtt, Dan Rock és Brian Macalpine zseniális gitárjátékából, illetve Norm Leggio és Ward Evans pulzáló ritmusaiból kibontakozó tizenegy dal minden meghallgatáskor újabb fátylat lebbent fel addig rejtett szépségeiről.