Örvendetes és reménykeltő

„A Szentlélek gyümölcseinek kiáradására várva, örömmel és hálatelt szívvel értesítem főegyházmegyénk papjait és híveit, hogy Ferenc Szentatyánk a mai napon főtisztelendő dr. Kerekes László szentszéki tanácsost, a kézdivásárhelyi Boldog Özséb-plébánia plébánosát Tharros c. püspökévé és a Gyulafehérvári Főegyházmegye segédpüspökévé nevezte ki” – írta május 26-án kibocsátott körlevelében dr. Kovács Gergely római katolikus érsek.

Örvendetes, megnyugtató és reménykeltő hír ez a történeti Erdélyt, benne a Székelyföldet is magában foglaló, 58.234 km² kiterjedésű egyházmegye katolikus híveinek. És nem csak, hiszen sajátos helyzetünkben, valamint a történelem újabb heves hullámverései közepette minden magyarnak fontos, hogy kik kormányozzák a Szent István királyunk által 1009 táján alapított püspökség hajóját. Így a református, evangélikus és unitáriusok számára is. Mert a világ eme gyönyörű, de huzatos sarkában csak egymást elfogadva és támogatva tudjuk megőrizni az önazonosságunkat.

Az 1968-ban született érsek és a vele egyidős, immár segédpüspök személyében a kormányrúd jó kezekbe került. A magas egyházi tisztség betöltéséhez viszonylag fiatal koruk, képzettségük, tudásuk, jártasságuk, ismeretségi körük, és nem utolsósorban születésük helyszíne legalábbis ezt sugallja. Székelyként ugyanis értik és érzik a magyarság keleti védőbástyáját képező népcsoport sajátos gondjait és törekvéseit, illetve az észjárását is követni tudják. Mi, háromszékiek pedig büszkék lehetünk rájuk, hiszen mindketten e vidék szülöttei. Az érsek úr kézdivásárhelyi és segédpüspöke gelenceiként látta meg a napvilágot. Mint ahogy büszkék lehetünk ft. Kató Bélára, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökére is, aki Barátoson érkezett a földi létbe.

Két olyan vezetője van a Gyulafehérvári Főegyházme­gyének tehát, akikre hívő és magyarként remélhetőleg egyaránt számíthatunk. Ez részünkről óhaj és egyben elvárás is, aminek a teljesülésére boldog emlékezetű Márton Áron püspökünk távozása óta várunk immár türelmetlenül.