Gondolatok a konyhában: Úrvacsora

Szomorkás, csüggeteg volt az idei pünkösdünk, vallásilag és időjárásilag egyaránt. Haragosszürke fellegek alatt, szemerkélő esőben hallgathatták a hívek az igehirdetést, kihangosítva a templomból, esetleg a lelkésszel együtt, az udvaron. Holott, ha bemennek, akár mindenkinek külön pad is juthatott volna (a járvány és a józan ész jegyében egyaránt)!

A nyájimmunitás ha nem is, a nyáj butítása már jó úton halad, míg egyesek metszett pohárból, mások műanyagból kortyolhatnak. Minden tiszteletem és elismerésem azé a néhány lelkipásztoré, aki lehetővé tette, hogy ez az ünnepi istentisztelet a szokott, szép rendben menjen végbe! Pünkösd üzenete szerint, sziveinket a teremtő lélekkel megerősítve, újjá formálhatjuk életünket. Engedtessék hát meg nekünk, hogy saját belátásunk szerint, gondolkodó emberi lényként változtathassunk (avagy sem) mindennapjainkon, egy jobb, élhetőbb világ reményében, de semmiként egy elidegenedett, korlátok közé szorított társadalomért.

És míg mindezen betűket egymás után bepötyögöm, régi úrvacsorákra emlékezvén, frissen sült magos zsemléből falatozom, melyre egy jófajta, érmelléki bort kortyolgatok.

Berszán–Árus Csilla