Tamás Sándor: Rajtunk, magyarokon múlik, hogy a nacionalista Tîrnoveanu mandátumhoz jut-e Háromszéken (X)
Elkezdődött a 2024-es szuperválasztási év második félidője. Háromszék felkészült jel...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A mű hiteles elbeszélése Kolozsvár 1944. júniusi bombázásának, majd az orvosi egyetem nyugatra való menekítésének, illetve a fiatal orvosházaspár próbatételeinek, de annak a beteljesülésnek is, amit a Németországban született fiuk jelentett számukra.
„Vaskó, te talán nem is tudod, hogy mikor arra kértél, írjam meg háborús bolyongásaink történetét, tartalmat adtál napjaimnak, tartalmat a nyugdíjazásom óta kissé széthullott életemnek, hiszen mindig szerettem volna írni, póz nélkül és lehetőleg őszintén. Lehet, hogy naivság az őszinteséget keresni. Hogy mégis mindig kerestem, azért volt talán, mert közeli hozzátartozóim, ismerőseim és magam között olyan kapcsolatot szerettem volna, ami mélyebb összefüggéseiben mutatja meg a dolgokat“ – így kezdi emlékiratát a szerző, Vaskó fiához fordulva, és a két évig tartó bolyongást követő hazaérkezés elbeszélésével fejezi be.
A Kolozsvárra való hazaérkezés után nem sokkal, 1946 októberében Felső-Háromszéken talál otthonra a Jánó-orvosházaspár. „Amikor ideértünk, érdeklődve néztem a soha nem látott háromszéki tájat, s olyanféle érzésem volt, hogy sokáig, nagyon sokáig fogok élni és dolgozni új hazámban“ – zárul Jánó Erzsébet emlékirata, amelyet egyik értékelője, Lackovits Emőke így ajánl az olvasóknak: „Megrendítő és nagyon szép írás, amely mind tartalmát, mind igényes megformálását tekintve mindenképpen méltó a megjelentetésre. Azt gondoljuk, hogy ez a szép, tartalmas írás tanulságul szolgálhat a csüggedőknek, az örök pesszimistáknak, az elégedetlenkedőknek, a hiányos szeretetben élőknek. (…) A szeretet mindent legyőző ereje sugárzik valamennyi mondatából, mellette pedig az élet kimondhatatlanul erős tisztelete, és az anyaság semmivel össze nem hasonlítható öröme őszinte főhajtásra késztethet minden olvasót.“