Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Átböngészve az erdélyi magyar sajtót elképedve nyugtáztam, hogy 2017. január 12-én az egyik vezető anyag – szerkesztőségtől függetlenül – a Sepsiszentgyörgy központjában kiállított sárkányos–évszámos jégmicsodát, műalkotást ért rongálás. A médiafigyelmet fokozandó, közösségi oldalakon hajtóvadászat indult az elkövetők ellen, a felhasználók a város életét kémlelő térfigyelő rendszer felvételeit osztják, amelyen a tettesek menekülés közben láthatóak! A helyi rendőrséggel egyeztetve az önkormányzat a lakosság segítségét kéri a diákok azonosításához. A városimázs-iroda pedig közleményében feljelentéssel fenyegetőzik: „Adjátok fel magatokat, és nem lesz baj!”
Úgy tűnik, valami hivatalos, fontos és komoly eset, sérelem történt. Erőszak. Merénylet! Botrány, ami alapjaiban rázta meg egy békés kisváros imázs- és marketing-univerzumát. Nem érdemes tehát elbagatellizálni e vandál tett súlyát, gondoljunk csak bele, miként érinthette ez az illetékeseket. Bár még gyerekek, végtére is nem csupán egy darab jeget rugdostak meg, hanem egy műtárgyat, és általa magát a közízlést. Az ünnepi alkotás bizony közpénzből készült, a köz javára, mégpedig nagy sikerrel, hiszen pillanatok alatt vált a szelfikészítők referenciapontjává; mert kifejez, megjelenít, összefog és a jövőbe vezet. A város jelképévé vált – mondják az illetékesek.
A közízlés-menedzsment nyilván fáradtságos, és mint ez az eset is mutatja, elég hálátlan munka. Ne feledjük el viszont, hogy a jégszobrot beharangozó önkormányzati közlemény a következőképpen vezeti fel az alkotást: „A jégszobrászat efemer művészet, utóéletét a közönség is alakíthatja, hiszen az alkotások megtapinthatóak, így az időjárás mellett a sárkányt az őt simogató nézők is legyőzhetik”. Most nem a Szent György-legenda naiv újraértelmezésére szeretném felhívni a figyelmet, hanem arra, hogy a jégszobrot eleve múlandónak és interaktívnak tervezték. Hát elmúlt! Persze, ez nem mentség a vandalizmusra, még akkor sem, ha igaziból nem több ez az egész jéginstalláció, mint egy méretes, jégbe fagyasztott giccs. Viszont ennek fényében már nehezebben érthető, hogy miért akarják az önkormányzat költségén még „pótolni” is a darabokat…