Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Ki tudná számba venni, csak Székelyföldön és csak Péter és Pál napján hányféle szép magyar népszokás volt és van belőlük máig? Székelyföldön, ami a mostani román hatalom szerint tulajdonképpen nincs is, fölvonultak idén is hagyományos ünnepi viseletben, harangszóval a fiatalok, idősek. Kétkedő vagyok, mi lesz, ha már a ruha se lesz törvényes…
Kisettenkedem a postafiókhoz, újság sincs! Különösnek nem mondható Sepsiszentgyörgyön, hiszen már megszokhattuk volna, hogy ez a régió – most nem Trianon parcellázó rohamára gondolok –, a Császár Bálint utca és környéke gyakran nem kapja a megrendelt sajtó lapjait, hadd szokja meg a sok nincs között azt is, milyen a saját pénzünkön megrendelt hiány.
Végül is jeles nap július 1., pontosan az esztendő felező napja, legyen hát jeles hiányérzete az embernek! Ragyogó nyár, lessük, menekül-e ki belőle végleg a koronavírus, ha már a lapok hiánya ismét dühöt terem, nem nyugalmat. Sokadszor vesszük tudomásul a sajátos jelenséget, eszembe jut számos folyamodvány ebben a kérdésben.
A körzeti adminisztrátor minap elém rakta a dokumentumait, azokból világosan kiderült a lapterjesztés kacifántos volta minálunk. A romám sportlap előfizetői díja 68 lej/hó, azt rendeltem meg, azt kihozzák talán. A helyi magyar lapok olcsóbbak, viszont nem jutnak el hozzánk… Egész sor dokumentumot rak elém Sipos úr, mindenki panaszának számon tartója. Most ezen a nemes júliusi napon rakom egymás mellé a papírjait, közben a postafiókon jár az eszem, már kilenc óra – hátha késve, de megjött a lap! Nem s nem! Hiába kiáltom századszor is világgá, hogy Péter és Pál napja nem ezt a hagyományt hagyta ránk, székelyföldi magyarokra, ezt valami újabb vírus seperte be, és keressük, hogyan seperjük ki, el a mi felünkről. Előfizetsz, és kapod a hiányérzetet.
Legérdekesebb, ahogy az illető felelősök kezelik a felelősségüket: légy szárnya sem zümmög, oksági összefüggésre nincs magyarázat. Szép költői sorral zárnám, ha le lehetne zárni ezt a szélhámiát: dolgozz, paraszt, dolgozz, fizess, azután dögölj meg!