Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Tiszta szívvel

A középkori katedrálisokat szobrok százai díszítik. Van úgy, hogy nyolcvan méter magasan gyönyörűen kidolgozott kőalak néz a távolba. Amikor megkérdezték az akkori alkotókat, miért részletezik annyira azokat a szobrokat, hiszen úgysem látszanak a magasban, válaszuk egyszerű volt: Isten látja. Naiv, de őszinte hittel végezték munkájukat.

A szakrális képeket festők hozzá sem láttak a munkának, ha előtte nem imádkoztak és böjtöltek, hosszasan. Mert tájképet, vadászjelenetet lehet pingálni fütyörészve, zsebre tett kézzel, sört kortyolgatva is, de egy isteni témához avatatlannak hozzányúlni nem illik.

A tizenkilencedik században volt egy híres evangélista, Moody. Keresztül-kasul járta Amerikát majd Európát is, hirdette az evangéliumot tanyákon és sokezres tömegeknek. Egy Ira Sankey nevű énekes, himnuszszerző kísérte. Sankey, ahol csak lehetett, énekkart állított össze helybeli emberekből. A legfontosabb elvárása a kórustagok iránt az volt, hogy őszinte, tiszta életű keresztények legyenek. Jöhetett valaki Pavarotti-hanggal, ha nem példás személy híre volt, nem fogadta el.

Scherza con i fanti e lascia stare i santi – szól egy olasz mondás. (Felcsendül a Tosca első felvonásában is.) Vagyis tréfálj a közemberekkel, hagyd a szenteket békében. Vannak témák, amelyekbe nem jó csak úgy csizmával beletaposni.

Németországban láttam, hogy a minimum kétmillió eurót érő panzió tulajdonosának a felesége porszívózott a folyosókon, reggelente a főnök ment ki elsőnek az építkezési munkára, csak utána érkeztek az emberei, esténként pedig férj és feleség gumicsizmában, bőrkötényben végezte a panzió melletti farmocskán a fejést, és ami még szükségeltetett. A déli szünetben a kis gyümölcsösben szakszerűen összegyűjtötte a földre hullott almákat, nehogy kárba vesszenek. Ruha, lakberendezés, saját autó – semmi luxus, csak ami és amennyire szükséges. Még egy emlékezetemből kitörölhetetlen jelenet. Olyan vidéken, ahol egy ház itt, a következő egy fél kilométerre, aztán egy farmocska valahol a dombon túl – persze mindenütt kifogástalan aszfaltozott út – egy ház előtt a gazda kiskapával vájta le az útszegély és az aszfalt közül kikandikáló parányi fű- és gazcsomókat, gondosan kosárba helyezte és elvitte, ő tudja hova. Pedig a mókusokon és rigókon kívül senki sem látta volna.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás