Márta néném paszulyosa

Az ember, megérvén egy bizonyos életkort, nosztalgiával tekint vissza az elmúlt időkre. Lévén az idei egy nem túl meleg nyár (nyaralási opciók amúgy is minimálisra csökkentve), kényelmes kanapénk ölén, kockás gyapjúpokróccal lábunkon, gyermekkorunk nyaralásain mélázhatunk, amikor még a Marosban lubickolhattunk, nagy kertek kényelmes faágának rejtekén olvashattunk.

A sáromberki parókia kertje egy gyerek számára a csodák birodalma volt, melynek fenségességét csak a reánk rótt feladatok árnyékolhatták be. Mindezen, két eső közötti, gyors paszulyszedés közben elmélkedtem tovább, mely folytán eszembe jutott Márta néném kuktás, paszulyos eledele. Senki más nem főzte ezt a családban, csakis nála lehetett ezekhez a finom falatokhoz jutni. Néhány alkalommal megpróbáltam reprodukálni, mondanom sem kell, nem túl nagy sikerrel. Az étel ugyan finomra sikeredik, de az évek során valahogy elvesztek azok a régi ízek, és sehogy sem bírok reájuk akadni.

Álljék itt tehát jobb híján az én paszulyosom receptje: a zöldségesnél akkora átmérőjű krumplikat válogatsz, amekkora o betűt formálsz a hüvelyk- és mutató ujjaddal (ennek az eladó mindig roppantul örül), személyenként 4 darabot számolva. Készítesz egy jó hagymás, paprikás, paradicsomos pörköltet, melyhez majdnem készre főtt állapotában társul a krumpli és a zöldpaszuly.

Berszán-Árus Csilla