Kakaóbab

Évezredekkel ezelőtt, amikor a kakaóbab még gyermekcipőben járt, és csak italként fogyasztották, már számos siker és balsors okozója volt. Az azték Montezuma például az istenek italaként emlegette, melyet a legenda szerint a Tollas Kígyóistentől, Quetzalquetltől kaptak. Sajna, népének halálos ítéletét írta alá, mikor Cortést, a spanyol konkvisztádort Tollas Kígyóistennek nézvén, megkínálta vele.

De így nyertünk mi, európaiak, ez úton kerülhetett a kakaóbab Spanyolhonba, majd Angliába, Franciaországba és végül Svájcba, a csokoládék hazájába, ahol a Nestlé fivérek 1876-ban készítettek először tejcsokoládé szeletet. Köztudott, hogy a csokoládé kis mértékben orvosság, nagy mértékben méreg, a kakaóbab ugyanis flavonoidokat tartalmaz, melyeknek antiallergiás, gyulladáscsökkentő hatásuk van, hatékony antioxidánsok, csakhogy, sajnálatos módon, a tejcsokoládék már rengeteg cukrot is tartalmaznak. Épp ezért, egészségünk megőrzése (és kilóink gyarapodásának elkerülése) érdekében csakis a minél nagyobb kakaótartalmú étcsokoládé fogyasztását ajánlanám! Nagyon jó alapanyaga a süteményeknek is, ma például egy olyan kuglóf alappilléreként szolgált, melynek fogyasztása (a végre előbukkanó napsugarak fényében) a szó legnemesebb értelmében vett, tömör gyönyörként szolgált (mondja ezt az, akinek a konyakos meggy a kedvenc édessége).

Recept: 25 dkg cukor, 22 dkg puha vaj, 35 dkg finomliszt, 2,5 dl tej, 1 kávéskanál sütőpor, 4 tojás, 10 dkg durvára vágott étcsokoládé, 30 dkg magozott meggy.

Elkészítése: a puha vajat a cukorral (még jobb, ha a cukor már por formát öltött) nagyon habosra keverem, majd egyenként hozzáadom a tojásokat. Következő momentum a sütőporral elkevert liszt és a tej masszához való adagolása, végül beleszórjuk a meggyet és a csokoládét. A tésztát kikent kuglófformába töltöm, és előmelegített sütőben, 170 fokon 45–50 percig sütöm.