Ünnep a Perkő tetején

Az idei Szent István-búcsú teljesen eltért az előző évekbeli ünnepektől, hiszen elmaradt a megnyitóünnepség a faluközpontban, a nyerget nem lengte be a flekkenillat, és nem szaladgáltak gyerekek sem. Nem népesítették be a színpadot táncosok, nem szólt a zene, az est tűzijáték nélkül ért véget. Azonban volt valami más, amit idáig még nem tapasztalhattunk: csend.

A keresztalják fél 11-kor indultak a perkői Szent István-kápolnához, ahol ünnepi, búcsús szentmisét celebráltak. A déli harangszóval kezdődő misét Csintalan László nyugdíjas plébános celebrálta. Minden hívő, keresztény magyar ember programja: Isten, haza és család – fogalmazott a plébános, hozzátéve, ez Szent István öröksége, aki halála előtt országát és né­pét a Boldogságos Szűzanyára bízta.

Csintalan László plébánost mély gyökerek kötik Kézdiszentlélekhez, 12 éves lehetett, amikor édesapjával a nagyszülei sírjához jártak. Akkor még csak ők voltak a kézdiszentléleki temetőben, azután már édesapja, rokonai és unokatestvérei is kiköltöztek oda – kezdte szentbeszédét, és hozzátette, szép emlékként élnek benne az itt töltött napok.

– Hiszem, hogy Szent István közbenjárására, akit tisztelünk, más a rálátásunk az életünkre, az életünk dolgaira és a keresztény katolikus hitünkre is – hangsúlyozta, majd Szent István király fiának megfogalmazott intelmeivel folytatta, kiemelve az egyházi személyek tiszteletét, a világi vezetők megbecsülését, a jó tanácsok megfogadását és életbeültetését, a vendégszeretetet, az idegenek tiszteletét, rámutatva, hogy ezeket az intelmeket nemcsak fiára, hanem országára is hagyta. Felhívta a figyelmünket arra is, hogy az emberiség sorsa nem a véletlenre van bízva, hanem Isten gondviselő jóságára. Ezért nem élhetjük az életünket remény nélkül, hiszen az Atya nekünk feladatot adott, azt pedig teljesíteni kell.

A mise végén Pál Ferenc kézdiszentléleki plébános mondott köszönetet mindazoknak, akik hozzájárultak az ünnepség szebbé tételéhez.