Barrakuda

A barrakuda a haltársadalomban épp olyan helyet foglal el, mint a politikusnak nevezett egyed (tisztelet a kivételnek!) az emberek között. Csúcsragadozó, amin egy óriási méretű száj vonja magára a figyelmet, mely nemhiába nőtt ekkorára, hisz ezzel keresi mindennapi betevőjét.

A napokban az emberi barrakudák ezen testrészén folyamatosan áramlik kifelé a sok csodás ígéret (még írásba is adják, de olyan szinten, hogy Lőrincze Lajos – és nem csak ő – szívstopot kapna olvasván) a választók tömegeinek irányába, és sok bírálat, sárdobálás meg szemrehányás a konkurencia felé. A terveik bemutatása helyett a jelenlegi vezetők és jelöltek egymás hibáit sorolják folyamatosan. Ezúton tudatnám velük, hogy a választó nem hülye (és itt megint tisztelet a kivételnek), nyitott szemmel jár a világban, döntéshozatalra képes, városa vezetését pedig olyanra bízná, aki elnyeri szimpátiáját programja és személye által is.

Egy másik halfajta, a pisztráng immár két éve városunk, pontosabban a Gyergyói Pisztrángos lakója. Általa, általuk növekedhetett a halfogyasztás egy olyan városban, ahol ennek csekély hagyománya volt, holott a halban található ásványi anyagok és omega-3 zsírsavak elengedhetetlenek az emberi szervezet számára. Elmondhatom, hogy jómagam, ki mindeddig a halat nem kedvelők sorait gyarapítottam, ezennel átálltam a másik táborba, melyért örök hálával tartozom a Pisztrángos megálmodójának. De jó lenne még sok ilyen, embereket jó irányba terelő vállalkozó városunknak!

A frissen sült, ízletes hal már azon helyben is fogyasztható, vagy otthon is süthető. Bevált receptem: kókuszolajjal megkent sütőpapír a tepsibe, bele a kukoricaliszt–só–bors–fokhagymapor elegyébe forgatott, előzőleg megsózott, citromhéjas-borsos hal, melynek a 220 fokos sütőben mindkét oldala pirosra sül.