Megjelent a Székely Kalendárium, feltárul csodaország kapuja!
A Székely Kalendárium 2025. évre szóló kiadása már kapható lapárusuknál és az ismert...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A jelenlévő alkotók pályájának méltatása után pedig védőmaszkban ugyan, de immár ismeretekkel kellőképpen felvértezve átléphették a közönséget újra fogadó kiállítótermek küszöbét.
A két művész alkotásai között nehéz összefüggéseket találni, azonban az életrajzukban több hasonlóság is felfedezhető. Ezek közé tartoznak a Sepsiszentgyörgyön töltött gyermek- és a bukaresti diákévek, valamint a külföldön aratott sikerek is – fogalmazott a jelenlévőket köszöntő Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, intézményvezető.
Amint azt Dimény András grafikustól megtudhattuk, „Bencsik János 1945-ben született Budapesten, 1959 és 1963 között a marosvásárhelyi művészeti líceumban grafikát és szobrászatot tanult, 1965 és 1971 között a bukaresti művészeti egyetem grafika szakán diákoskodott, 1975-ben a román képzőművészeti szövetség tagja lett, 1989-től a magyar alkotóművészeti egyesületnek is, 1978-ban az olasz külügyminisztérium ösztöndíjasa, 1989-től Budapesten él.” Festményekben, grafikákban és szobrokban kikristályosodó művészetét egyetlen szóval, a „vitalitással” jellemezte, amit mástól megtanulni, vagy átvenni nem lehet, mert „belső forrásból fakad.” És ez, Dimény szavaival élve, talán annak köszönhető, „hogy az egyetemi évei egybeesnek azzal a rövid időszakkal, amikor a hazai kommunista rendszer rövid időre nyitottabbá válik a nyugati kultúra irányába, s így beszivárognak olyan kiállítások meg folyóiratok, amelyek egy fiatal művésznek alternatívát jelenthettek a hivatalos verzióra, vagy legalábbis befolyással bírhattak érzékenységére és gondolkodására.”
Ziegler Ágnes művészettörténész méltatása során kiderült, hogy „Mattis-Teutsch Waldemar 1950-ben született, Sepsiszentgyörgyön, ahol akkoriban a szintén festő apja, Máttis János (1913–1989), jelentős művészetszervezőként tevékenykedett. A művész vezetékneve hallatán meghitt bizalmasság tölt el, hiszen önkéntelenül felidézi nagyapjának, Mattis-Teutsch Jánosnak (1884–1960), festő, grafikus, szobrásznak rendkívüli alakját és munkásságát, aki kétségtelenül az európai avantgárd egyik jelentős művésze volt, és az új művészeti vívmányok egyik erdélyi meghonosítója. Ennek a generációkon átívelő szellemiségnek a folytatója Mattis-Teutsch Waldemar is, akiben nemcsak az alkotó ösztön munkál, hanem az avantgárd hagyomány – ha egyáltalán lehet ezt a két szót így egymás mellé rendelni – édes kényszere is lüktet.” Ziegler szerint „a művészete „lenyűgözően izgalmas. Váratlanul a mélységbe vonzó tér, a képből felénk nyúló alakzat, mozdulatra változó felület, átalakulni látszó kompozíció, hipnotikus színkavalkád, a sötét kiállító térben drágakőként fénylő munkák” jellemzik. Egyfajta „multimediális művészet, amely természetes következménye a technológiailag rendkívül fejlett világunknak.”
A kiállítást október 2-ig lehet megtekinteni.