Demeter Elemér régi balladái

Csütörtökön a kézdivásárhelyi Wegener-parkban Demeter Elemér Régi balladák című produkcióját láthatta a közönség. A Sing Floyd frontemberével a produkció apropóján beszélgettünk egyebek mellett alkotókedvről és tervekről is.

– Mikor és hogyan jött a Régi balladák című koncert ötlete?

– Lung László Zsolt, a Vigadó igazgatója jelezte, örülne, ha részt vennék egy produkcióval az őszi programsorozatban. Amint a cím is jelzi, régi balladákból állítottam össze egy repertoárt. Régi, mert az újakat nem ismerem, lehet, nincsenek is. Elmesélő jellegű történeteket szedtem össze, megidéztem néhány balladaíró „barátom” szellemét, így a The Beatles-ből Paul McCartney, John Lennon, George Harrison dalai mellett Joe Cocker-, Leonard Cohen-, Elvis Presley- és Florian Pittiș-dalokat játszom saját fordítású magyar szövegekkel. Ugyanakkor saját balladákat is műsorra tűztem a régi időkből, mint a Blues-vonat, Így jó nekem, Találkozunk és A fehér nép.

– A Wegener-parkban sikerrel mutattad be a produkciót. Várható folytatás?

– Igazából Baricz Lajos barátommal készültünk, aki gitárszólókkal színesítette volna a dalokat, ám ő sajnos ezúttal nem állhatott mellettem a színpadon. Azonban a jelek szerint novemberben, ezúttal a Vigadó színpadán ketten mutatjuk be a műsort.

– Befolyásolja-e az alkotókedvedet a koronavírus-járvány?

– Ahhoz, hogy energiáinkat külső forrásokból feltöltsük, társaságra, kapcsolatokra, előadásokra van szükség. Az elmúlt időszakban erre ritkán adódott lehetőség, és ezt az energiát magunkban kellett megtalálnunk. Én is ezt tettem, meditáltam, emellett YouTube-on koncerteket, spirituális témájú előadásokat hallgattam, és úgy érzem, kellőképpen motivált vagyok az alkotásra. Hamarosan elkezdjük a Sing Floyd-próbákat is.

– Tavaly decemberben volt az utolsó koncertje a zenekarnak…

– A karantén előtt láttunk hozzá egy Pink Floyd-antológia összeállításához. A kényszerszünet alatt a fordításokkal elkészültem, és összeállítottam a dalok sorrendjét. Októberben újra felvesszük a fonalat, hiszen hiányzik a hétfői próbák remek, zenével és sörrel átitatott hangulata, ahogy a koncerteké is.

– Jövőbeli terveid a Sing Floydra korlátozódnak?

– Lenne kedvem a fiúkkal saját szerzeményeket is játszani, természetesen más titulus alatt. Rengeteg dalszövegem van, ahogy dalötletek is.

– Gondoltál-e arra, hogy angol nyelvű dalszövegeket írj?

– Nem, ugyanis azt látom, hogy azokra talán még az angolok sem figyelnek oda, nemhogy mifelénk. Vannak nagyon jó dalszövegek, amelyeket azért fordítok le, hogy a szerző szellemét megidézzem. Alkotás közben ugyanis a semmiből hozunk létre valamit, ami egy nagyszerű dolog. Ha koncerten valakit eltalál a szöveg, egy gondolatot ébreszt benne, netán katarzist él meg, az csodálatos.

– Elsősorban zenésznek vagy szövegírónak tartod magad?

– Nem tartom magam zenésznek, nem képeztem magam, bár a Bumerángban sokat tanultam. Ám szerencsére, ott csak a basszusgitárt kellett „műveljem”, de amint mondják, „a basszusgitáros nem gitáros”. Ám úgy vélem, ahhoz is kell bátorság, hogy amint a balladás műsorban tettem, kiálljak egyedül egy szál gitárral, annyi emberrel szembenézzek, és játsszak.