Hatvannál több írói álneve is volt

161 évvel ezelőtt, 1859.szeptember 30-án Kisbaconban született Benedek Elek, a Nagy Mesemondó, aki nemcsak ontotta magából a meséket, de szenvedélyesen gyűjtötte is. Neki köszönhetjük, hogy gyermekként olyan hősökkel találkozhattunk, mint Többsincs királyfi, a Világszép Nádszál kisasszony vagy a csillagszemű juhász. Benedek Elek szerkesztőként és újságíróként is sokat dolgozott, tankönyvet is írt, és volt országgyűlési képviselő is.

 Az első mesét a szülőfalujában, a kisbaconi zsellérházban hallotta egy lánytól, akitől aztán újabb és újabb történeteket kért. A szórakoztató, izgalmas meséket nagyrészt a fonóban és a kukoricafosztó esteken hallotta. Már gyerekként is szerette továbbmondani ezeket a tátott szájjal figyelő embereknek. A mesemondó lányt Rigó Anisnak hívták, nagyrészt neki köszönhetjük, hogy Benedek Elekből mesemondó lett. 18 éves volt, amikor első népballadájával, napokig tartó idegőrlő gyötrődés után elment Gyulai Pál irodalomtörténészhez. Ő elolvasta a kéziratot, és Benedek Elek megkönnyebbülésére elismerősen nyilatkozott róla: „Ez igen! Ez szép!”

A Magyar Népköltési Gyűjteményhez tartozó Székelyföldi gyűjtés című kötetét még egyetemista korában kiadták, majd egymás után jelentek meg máig népszerű meséi is. 1877-től a bölcsészkarra járt, de nem szerzett diplomát, ami komoly válságot okozott számára. Lelkifurdalása volt a szüleivel szemben, akik nagy anyagi áldozatot hoztak azért, hogy tanulhasson. Még az öngyilkosság gondolata is felmerült benne. Egy pisztolyt is vásárolt, amiből a golyót egy barátja szedte ki, hogy ne tehessen kárt magában. Neki köszönhető, hogy Benedek Elek életben maradt. Tervezett öngyilkossága napján végül valami pozitív történt: az Ellenőr című pesti politikai napilapban megjelent egy tárcája.

Feleségét, Fischer Máriát huszonhárom évesen egy trafikban ismerte meg. A Budapesti Hírlap főszerkesztőjével, Rákosi Jenővel ment szivart vásárolni aznap és közben egy közéleti cikkről vitatkoztak. Teljesen belemerültek a beszélgetésbe, amikor váratlanul közbeszólt a trafikos lánya, Mária. Szemrebbenés nélkül becsatlakozott a vitába, ráadásul a neves főszerkesztő ellen érvelt, ami Eleket annyira lenyűgözte, hogy még fizetni is elfelejtett. Másnap virágcsokorral együtt vitte be a pénzt, és onnantól kezdve mindennapos vendégnek számított a trafikban. Ezt másfél évnyi udvarlás követte, majd megismerkedésük színhelyén, a kisboltban kérte meg a lány kezét.

A politikai karriert is kipróbálta. 1887-ben a nagyajtai kerület országgyűlési képviselővé választotta, majd öt évig töltötte be ezt a tisztséget. Egy ideig Szabadelvű párti volt, majd a Nemzeti Párthoz csatlakozott. A női egyenjogúság, a népnyelv és a közoktatás kérdése is nagyon fontos volt számára. Képviselőként első beszédében az ifjúsági irodalom ügyéért szólalt fel.

Benedek Elek szabadkőműves volt.1890-ben, harmincegy évesen lépett be a Demokrácia nevű szabadkőműves páholyba. Érdekes, hogy pont ide kérte és nyerte el a felvételét, mert a Demokrácia egy radikálisabb csoportosulásnak számított, Benedek Elek pedig többnyire inkább mérsékeltebb, konzervatívabb értékeket képviselt. Trianon után sokan Magyarországra menekültek Erdélyből, ezzel szemben ő 1921-ben hazatért a szülőfalujába, Kisbaconba, mert úgy gondolta, az emberveszteséget csak úgy lehet ellensúlyozni, ha a nyelvet és a kultúrát életben tartják és erősítik. Az ország szétszakadása megviselte, ezért fogadalmat tett, hogy egy évig nem fog kimozdulni falujából. Aztán bekapcsolódott az újjászerveződő erdélyi magyar irodalmi életbe: 1922-ben beszédet mondott Segesváron a Petőfi-emlékünnepségen és több újság szerkesztésében is részt vett. Kisbaconi szülőháza mindeközben valóságos irodalmi központ lett. Elek apóvá akkor vált, amikor a Cimbora nevű lap főszerkesztője lett. Korábban is számos újság életében vett részt mint alapító, szerkesztő vagy újságíró, de a Cimbora egészen az ő nevéhez kapcsolódott. Sok erdélyi, magyar és román író kapott lehetőséget a publikálásra a gyereklapban, köztük Dsida Jenő,  Nyírő József, Beke Margit is. A Cimbora legfontosabb rovata az „Elek nagyapó üzeni” volt. A postás naponta 20-30 gyerek levelét is elvitte Benedek Elekék házához. Ő maga válaszolt mindegyikre.

1929. augusztus 17-én, levélírás közben kapott agyvérzést. Utolsó leírt mondata, amelynél kiesett kezéből a toll, szállóigévé vált: „Fő, hogy dolgozzanak!”.

Házastársával annyira rajongtak egymásért, hogy megbeszélték, nem tudnak egymás nélkül élni, ezért egyszerre fognak meghalni. Negyvenöt évig éltek együtt boldog házasságban, majd amikor bekövetkezett a tragédia, be is teljesítették a tervüket. Felesége gyógyszereket vett be és követte őt a halálba, így együtt is temették el őket.

Benedek Eleknek hatvannál is több írói álneve volt, ami megnehezítette munkásságának kutatását. Használta például a Székely Huszárt, a Góbét, a Mesemondó bácsit és még sok mást is.