Hármasban a legjobb
A Vigadó Művelődési Központ és a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Háza partne...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
– Milyen indíttatásból kezdtél el fényképezni?
– Ahogy azt legtöbben teszik: először a kirándulások, hegyvidéki túrák dokumentálása volt a cél, ez alakult át a komolyabb hozzáállással, amikor egyre inkább azt szerettem volna, hogy jobb, élvezhetőbb képeket készítsek. Legalábbis jobbat, mint amit más.
– Hol és kitől tanultad a fényt leképezni?
– Amatőr, de gyakorlottabb fotós barátoktól, ismerősöktől. Soha nem jártam hivatalos fotós kurzuson, és nincs semmilyen ez irányú szakosításom. Egyszerűen az ambíció hajtott előre. Természetesen, ahogy komolyodott a dolog, úgy kerültem fotós klubokba, ismertem meg hivatásos fotósokat, olvastam számtalan szakkönyvet, hallgattam online tanfolyamokat, tehát gyakorlatilag a legjobbaktól igyekeztem tanulni. Ja, és folyamatosan fotóztam. Eközben rengeteget hibáztam, és hát elvileg az ember saját hibáiból tanul leginkább.
– Erdélyben milyen érzés fényképészként dolgozni?
– Erdélyben csudajó! Bár én igazából csak természetfotózásban „utazom”, Erdély igazi kincsesláda bármilyen műfajban tevékenykedő fotós számára. A változatos tájak, a vadvilág, a nyüzsgő városi élet, a hagyományos falusi mindennapok, épített örökség, események, fesztiválok stb. mind-mind megtalálható Erdélyben. Bármit is szeretnék fotózni, végtelenek a lehetőségek.
– A képeidről sugárzik, hogy imádod a szebbnél szebb tájakat és a kihívásokat. Mennyire kell ismerni a helyszínt, mielőtt elmennél oda képeket készíteni?
– Olyan, hogy kimegyünk egy helyszínre, és jó képeket készítünk, nincs. Egy tájfotós már otthon felkészül. Megnézi, melyik évszakban hol kel a nap, a fényképezendő témát mikor, honnan éri a fény, utánaolvas, hogy milyen időjárási körülmények jellemzőek az adott helyszínre, mi a legjobb logisztika és megközelítés, melyik évszakban és napszakban érdemes kimenni. Érdemes eldönteni, hogy milyen végeredményt szeretne, arra milyen felszerelés az optimális. Aztán kimegy, és bízik a szerencséjében, ami általában nem adatik meg. Megkeresi a legjobb perspektívát, kiválasztja a legizgalmasabb szöget, megválasztja a legjobb előteret, és legtöbbször beúszik egy felhő a felkelő nap elé, és elrontja az egészet. Aztán újra és újra visszatér, mindaddig, amíg minden körülmény megközelíti az ideálist.
(Az interjú teljes változatát a Vigadó Művelődési Ház Facebook-oldalán olvashatják.)
Jó fotózni, de ahogy az évek telnek az a gép egyre nehezebb és csak nyűg lett, nem? 🙂