ESC-önkéntesként Kézdivásárhelyen

Halis Özcan Törökországból érkezett ESC-önkéntesként a Zöld Nap Egyesülethez. A huszonegy éves sportegyetemi hallgatóval a céhes városban eltöltött két hónapról és terveiről beszélgettünk.

Halisban már két éve felötlött a külföldi önkéntes munka gondolata, ám az akkor még igen gyatra angolnyelv-tudása miatt elodázta a dolgot. Azonban idén, a koronavírus-járvány hozadékaként a Kocaeli Testnevelési Egyetem negyedéves hallgatója otthoni online tanulásra kényszerült, így a rég dédelgetett vágy gyakorlatba ültetése mellett döntött. „Márciusban vált biztossá, hogy önkéntesként külföldre megyek egy időre. A testnevelési egyetem online módban nem az igazi, ezért a negyedévet befagyasztottam, és amint adódott ez a lehetőség, azonnal rábólintottam”, osztotta meg lapunkkal a Zöld Nap Egyesületet augusztus óta erősítő önkéntes.

A mintegy hárommillió lakosú, észak-nyugat törökországi Bursából érkezett Halist meglepetés érte az első céhes városbeli séta alkalmával. „Készültem Kézdivásárhelyből ideutazásom előtt, tudtam, hogy egy kisváros, azonban így is meglepett, mennyire pici”. Hozzátette, a nyelvi akadályok ellenére jól érzi magát nálunk. „Célom, hogy új kultúrát, közösséget és nyelveket ismerjek meg. Rövid ittlétem alatt az angolnyelv-tudásom jelentősen fejlődött, mondhatom, elég jól tudok kommunikálni a helyiekkel. Emellett magyar- és románnyelv-óráink is vannak, amit ugyancsak szeretek. A helyiek, és itt nem csak az egyesületi tagokra, illetve a többi önkéntesre gondolok, kezdettől segítenek, mindenki nagyon kedves hozzám. Az is tetszik, amikor egymással találkozva, életkortól függetlenül »Szia, sziasztok«-kal üdvözlik egymást az emberek. Odahaza jóval távolságtartóbbak a népek”, jegyezte meg.

Az egyesülettel folytatott tevékenységek közül a sport mellett a bejárós táborok a kedvencei. „Szeretek gyerekekkel foglalkozni, a sportimádatom mellett ezért is választottam a sportegyetemet, melynek elvégzése után tornatanár lehetek.” Azonban, amint a folytatásban kiderült, nem tornatanárként látja magát a jövőben. Pontosabban, nem „csak” tornatanárként. „Ez az év a már említett nyelvtanulási lehetőségek, továbbá számítógépes ismereteim gyarapítása miatt rendkívül fontos számomra. Ugyanakkor imádom a sportot: szeretem az atlétikát, a teniszt, a labdarúgást, a kerékpározást, és úgy érzem, kevés lenne, ha csak tornatanárként hódolhatnék hobbimnak. Az egyetem elvégzése után lehet, a tornatanári állás mellett teniszedzőként is dolgozom majd, ám nagy álmom, hogy egyszer egy sportközpontot létesítsek, ahol a gyerekek és ifjak több sportágban is tevékenykedhetnek”, summázott.