Amerikai álom vagy limlom

Turistabusz Amerikában. Az utasok beszélgetnek, zenét hallgatnak, szundítanak. Felcsendül az idegenvezető hangja: ha balra kinéznek az ablakon, látni fogják a… Mindenki balra kinéz. Továbbmegy a busz, tovább beszélgetnek, szundítanak. Azért van ott az idegenvezető, hogy tudja, mit érdemes megnézni. Hallgat? Nincs látnivaló.

Ez a mentalitás tette naggyá Amerikát. Végezze mindenki a maga dolgát, és végezze jól. Egy ügyes, szorgalmas cipészt megbecsülünk, egy rossz ügyvédnek hátat fordítunk, maradjon munka nélkül, illetve tanuljon meg egy mesterséget, amihez értsen. Self made man – önerőből felemelkedett egyén egy olyan államban, ahol sem az államapparátus, sem valami hivatalos egyházi-ideológiai-katonai rendszer nem akadályozza a kiemelkedést.

Meglehetősen furcsa, hogy a huszonegyedik század elején egy rosszul értelmezett liberalizmus nevében (Kossuthék forgolódnak sírjukban) az égből pottyant sültgalamb mese-ideológiája törtet, csörtet egyre nagyobb sikerrel. Biden győzelme a bizonyíték. Támogatói, az afroamerikaiak mozgalma, szexuális kisebbségek jogainak prókátorai lényegében így beszélnek: eddig elnyomottak voltunk, ezért kárpótlásként adjatok nekünk egyre többet, nem várva, hogy kiérdemeljük. Mint amikor minálunk a kommunista hatalomátvételkor a szájhős léhűtők beköltöztek a „kulákok” házaiba. Magyarországon az ellenzék egyre inkább hangoztatja az alanyi jogon kijáró alapjövedelmet. Vagyis minden állampolgár megkaphat egy bizonyos összeget, amiből ne haljon éhen, ha dolgozik, ha nem (akar). Még ha lenne is egy-két gazdasági elgondolás, amely alátámasztaná, ez a társadalom morális alapjait rengetné meg.

És ha már munka és szakember. Látta valaki Adenauert, Ronald Reagant, Margaret Thatchert gyárat, farmot, intézményt látogatni és véleményezni azok működését? Itt, nálunk elmegy egy délután Ludovic Orban és Nicușor Dan, egy mérnök és egy matematikus négy kórházba, majd beszámol – minden tévécsatorna közvetíti! – a látottakról. Minden oké. És nem akadt egy bátor orvos, aki odamondjon: uraim, maguk ehhez nem értenek, az önök dolga semmi más, minthogy dolgozni hagyjanak minket, szakikat.

Ne háborodjon fel, olvasó. Hát mondja meg őszintén, nem arra szavaz harminc éve immár, aki a legtöbbet szerepel, és a legékesebben dumál a tévében?