Polixeni, a poliglott

November elején érkezett a kézdivásárhelyi Zöld Nap Egyesülethez Görögország második legnagyobb városából, Thesszalonikiből Polixeni Ntanou. A huszonhét éves gyógyszerész lányt szakmáról, önkénteskedésről és terveiről is kérdeztük.

A céhes városbeli egyesület sorait erősítő Polixeni már korábban is járt Romániában. „Júliusban egy másik önkéntes program keretében előbb egy Bákó melletti faluban, majd Bukarestben tevékenykedtem. Közben jó barátokra tettem szert, így egészen szeptemberig maradtam. Aztán október közepén visszatértem Romániába meglátogatni őket, és Facebookon találtam rá erre a lehetőségre, így jelentkeztem”, osztotta meg lapunkkal.

Hogy miért döntött az ideutazás mellett? „A középiskola elvégzése után a gyógyszerészetet tanultam öt évig, majd a szakmámban dolgoztam Thesszalonikiben, emellett a Vöröskeresztnél, majd menekülttáborokban segítettem önkéntesként, továbbá toxikológia szakon a mesterképzésre is beiratkoztam. Egy nap aztán úgy döntöttem, egy időre kiszállok a mókuskerékből. Utazni szerettem volna. A koronavírus-járvány pozitív hozadéka, hogy az önkéntes projekt mellett online folytathatom a tanulmányaimat. Jövő január végén utazom haza, majd februárban végzek a mesterképzéssel.”

Azért választott egy kisvárost, hogy kizökkenjen komfortzónájából. „Imádom a mallokat és a KFC-t, és itt nincs meg mindez. Ám szeretem, hogy gyalog bárhová rövid idő alatt eljuthatok.” Az egyesületi tevékenységek közül a cikkírás a kedvence. „Élvezem a tevékenységeinkről szóló összefoglalók megírását, ahogy a sporttevékenységeket is. Odahaza badmintonoztam, itt asztaliteniszezem”, sorolta.

Hozzátette, óriási mentalitásbeli különbség van a görögök és az itteniek között. „Úgy véltem, itt Görögországhoz hasonlóan balkáni mentalitással találkozom. Ez román vidéken így is volt, azonban itt, ahol többségben magyarok élnek, más a helyzet. Görögországban, ha először érkezel egy kisvárosba, öt óra múlva mindenki az ismerősöd, és mindent tud rólad, hiszen rendkívül kíváncsiak vagyunk. Ez itt nem jellemző. Leginkább a németekre és a lengyelekre emlékeztetnek a helyiek. Kicsit távolságtartóak, ugyanakkor mindenki rendkívül kedves, segítőkész. Tetszik a rendszerezettségük a balkáni szétszórtsággal szemben”.

Ami igazán furcsa számára, hogy többen nem hajlandók megtanulni a román nyelvet. „Tudom, mélyen a történelemben gyökerezik a két nép közötti konfliktus, azonban számomra minden beszélt nyelv egy új lehetőség”, fejtette ki a görög mellett angolt, németet, lengyelt, ógörögöt és latint is beszélő, továbbá az olasz és török nyelveket is megértő Polixeni.

A mesterképzés befejezése után szakmájában dolgozna tovább. „Önkéntesként Lengyelországban is dolgoztam, ahonnan állásajánlatot kaptam, így vélhetően ott folytatom majd a munkát. Aztán az Orvosok Határok Nélkül önkénteseként Dél-Amerikában, illetve Afrikában segítenék a rászorulóknak, ám legszívesebben Írországban dolgoznék, az Egyesült Királyságban ugyanis a gyógyszerészeknek nagyobb autonómiájuk van, mint nálunk, mindazt kamatoztathatják, amit tanultak. Görögországba nyaralni járnék haza”, sorolta terveit.