Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Nem kellett volna rászabadítani az egész emberi fajra ezt az átkozott vírust. A bölcsőtől errefelé és mindannyian hallottuk, ismertük és megszoktuk az egyetemes intelmeket hordozó felkiáltást: Vigyázzatok egymásra! Anyától, apától jött az, és érvényes, nem rongyolódik egy életen át. Természetesen békeidőben. Ezt a mostani, a mi időnket szállta meg a koronás átok, hogy az a…
Azt, hogy itthon is lehetünk rabok, mi, magyarok igen jól tudjuk minden járvány nélkül. És az sem vigasztal egy percig sem, hogy mindenki ezt a maszatos csöndet éli, mely aztán elringat a nagy egyenlőségben. Ám hetekkel ezelőtt háborús hangulat lepte meg ezt a városrészt. Az útkereszteződést rohanták le hernyótalpas traktorok, döntötték be a követ, kavicsot, homokot, hogy aki nem tudta, az most megtanulhatta, milyen volt a tankos, rémálmos meg álmatlan nappal és éjszaka. Mérlegeltem a lehetetlennel, az örökkévalósággal egymagamba zárva Meddig bírom vajon? Kimarad néhány hét alatt végig a déli pihenő, alvás… Igen, légy úr önmagad fölött. Mit szólnak, s hogy bírják a kisgyermekes családok, na? … És nincs aki ellen, nincs ahogyan lázadni, mert mások ugyanebben élnek. Hogy ugyanígy, mint én? Na persze, tudom. Egy nagy gyümölcstea mellett Kommandó, a hegyi falu is megjárja az eszemet. Oda kellene kimenni… Este van, ki-ki nyugalomba… Nincs az a költő, író, aki…, szóval az eb megveszne, az embernek ki kell bírnia. És öt hónap alatt a bölcsőben is megszokhatták a tankcsatát, az üvöltő úthengerek csatáját. És a javunkra, érettünk. Hogy mennyi a fizetésük? Na, erre most gondoltam először, de mit számít az?
Egy műdalban hallottam: mindennek vége lesz egyszer, minden a végéhez ér. Az ablakaim előtt rakodtak minden nap az érkező meg távozó földrengető gépek. Te jó ég, micsoda dübörgetésre képesek a járdataposók! Mind piros munkaruhás emberek… és most elmennek talán? Én intek, ők is, leszólok az ablakból, át öt méterre: ez aztán a munka, nem a bélyeggyűjtés! És mosolyognak hárman is. Csend lesz végre nálunk. Bennem is. Na, akik még nem tudtuk, most megtanulhattuk, hogy kell a mindenható türelemmel csendet, békét teremteni.