Hétpróbás mesebarangolók
Meseíró Elek apónk tiszteletére, valamint a Magyar Népmese Napjának megünneplésére a...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Az első madár, ami felbukkan, egy szarka, majd egy vörös vércse volt. A szarka egész évben a költőterületén tanyázik. A vörös vércse középtávú vonuló. Azonban a tapasztaltabb, idősebb hím példányok itthon maradnak.
Tovább haladva fenyőrigókat pillantottunk meg. Ahogy pásztáztuk a tájat a rigók után, őzeket vettünk észre a mezőben. Nagyon távol voltak, így nem is törődtek velünk, nem úgy, mint a rigók, amelyek amint észrevettek, tovaszálltak.
Alig haladtunk előre egy kis szakaszt, amikor egy fekete holló repült el fölöttünk lomha szárnycsapásokkal. A holló után tengeliccsapat hullámzott át az út fölött, eszünkbe juttatva a téli havas madarásztúrákat.
Felelevenítettük a régi időket, hogy ilyenkor, december közepe felé tartva, bizony recsegett a hó a talpunk alatt. Azóta sokat változott az időjárás, és sajnos, a madárvilág is. Ambrus László a hetvenes évek elejét idézte fel, hogy akkor milyen madárfajokat látott ezen a területen, amelyek mára már hírből sem léteznek. Majd hirtelen megállásra intett, és a kukoricaparcella felé mutatott. Elsőre azt hittem, valamilyen vadat lát, ugyanis ilyenkor a lábon maradt kukoricatömb nem csak remek búvó helyet, hanem táplálékot is biztosít a vadállatoknak. Majd észrevettem, hogy a villanypásztornak szolgált karó egyikén egy hím karvaly ül. Lesben állt. Annyira kedvelte a helyet, hogy közeledésünkre épp csak a következő cölöpre szállt. Így haladtunk előre karóról karóra, majd egyiknél felrebbent, és húzott vissza ahonnan elindult.
A túra végére láttunk még nagy őrgébicset, dolmányos varjút, csókát, vetési varjút, egerészölyvet.
Kelemen László