Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Elillant a halálfélelem

A nyomor, önkény és emberi méltóság lábbal tiprása ellen 1989. december 15-én fellázadt Temesvár, magányosan és halálmegvető elszántsággal küzdött a kommunista diktatúra sötét erőivel. A szabadság zászlója alatt felsorakozott hősök óriási véráldozata azonban nem volt hiábavaló, mert példájuk megkésve ugyan, de máshol is követésre talált. December 20-án Aradon, 21-én Nagyszebenben, Marosvásárhelyen, Brassóban, Kolozsváron és végül Bukarestben is utcára vonultak a kisemmizettek és elnyomottak.
Sepsiszentgyörgyön a Ceauşescu- és rendszerellenes megmozdulás december 22-én a nehézgépgyárban (IMASA) dolgozók felvonulásával kezdődött, hozzuk csatlakoztak a többi üzem dolgozói és az értelmiségiek is. Háromszék fővárosának lakói egy átvirrasztott éjszaka után és a súlyos következmények tudatában szánták rá magukat erre az elkeseredett lépésre. Temesváron és a melléje felzárkózott városokban ugyanis már bebizonyosodott, hogy a hatalomhoz görcsösen ragaszkodó diktátor és támogatói a legborzalmasabb gaztettek elkövetésétől sem riadnak vissza. Ezt sortüzek, lánctalpak és bunkósbotok által kioltott életű áldozatok százainak a példája bizonyította. A fejét végre felemelő, derekát kiegyenesítő népet azonban már a fegyverek elrettentő erejével sem lehetett a rabság és hallgatás falai közé visszakényszeríteni.

A pártbizottság elé érve hatalmas billenőkocsik és állig felfegyverzett kiskatonák sorfala állta útját a többezresre duzzadt tömegnek, és a környező tetőkről géppuskacsövek meredtek rá. Arra viszont az elvtársak és pribékjeik nem számítottak, hogy a halál árnyékában elillan a félelem, és mindenkit egyetlen szándék vezérel: megszabadulni a több évtizedes semmibevevés, nincstelenség és megalázás koloncától, bármilyen áron.

Az egymással farkasszemet néző felek bölcsességének, valamint az események szerencsés alakulásának köszönhetően Sepsiszentgyörgyön a vérfürdő elmaradt. A diktátor házaspár elmenekülésének hírére a helyi kiskirályok és szekusok kereket oldottak, a katonák pedig átálltak a felkelőkhöz, akik így győztesen és veszteségek nélkül kerültek ki a több órán át tartó vészterhes huzavonából. Akkor még nem sejtették, hogy mi vár rájuk…

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás
Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2020. december 22., 20:18
    ÉRTÉKELÉS: 0

    Tankó Vilmos volt a parancsnok neki köszönhető, hogy nem volt vérfürdő. Most éppen „megköszönik” a mai pünkösdi királyok.

  • User
    Dátum: 2020. december 24., 8:59
    ÉRTÉKELÉS: 2

    ” A fejét végre felemelő, derekát kiegyenesítő népet azonban már a fegyverek elrettentő erejével sem lehetett a rabság és hallgatás falai közé visszakényszeríteni „. Szépen megfogalmazott gondolatok,gratulalok az íráshoz ! De hol vannak ma ezek a derék,bátor emberek ?