Ünnep a havasokon

Most, mikor a járvány sokunkat beszorított laká­sainkba, mikor teherként éljük meg a távolságtartást, olyan embert kérdeztünk örömeiről és ünnepeiről, aki önként vállalta, hogy a sepsiszentgyörgyi „nyüzsgést”, a városi kényelmet családjával együtt feladja azért, hogy a Csíki-havasok egyik kis falujában rendezkedjenek be az önfenntartásra.

Elszigetelt falu ugyan Csinód, de a mindennapokban mégis a szűk közösségből is megkaphatja az ember azt a melegséget, amely feloldja elzártságából adódó szorongását. Egyébként sem zár be, és nem korlátoz, Nagy Balázst először éppen úton értük utol telefonon, mikor az ünnepek előtti baráti és rokonlátogatásokról hazafelé tartott. Másnap reggel, az állatok ellátása után került sor beszélgetésünkre.

– Más lesz az önök 2020-as karácsonya, mint az eddigiek?

– Ez az adventi időszak nagyon eltért az eddigiektől, és nemcsak a járványhelyzet miatt. Az ünnep nálunk mindig azzal kezdődik, hogy Gergő fiam, aki most 19 éves, elkészíti a két adventi koszorút, egyet magunknak a házba és egyet a kápolnába. Ez most is így történt, viszont első adventvasárnap nem tudtam elmenni a kápolnába, mert épp egy vándorbölcsőt adtam át, így egy gyergyói zarándok gyújtotta meg a gyertyát, aki ott kapott sugallata hatására a következő három vasárnap is elvállalta ezt a feladatot. Idén először a feleségem elkészítette a Szent Családot bábokból és a közel életnagyságú betlehemet a falu központjában elhelyezett karácsonyfa alá tettük. Ilyen még nem volt Csinódon, és mindenkinek elnyerte a tetszését.

– Úgy tudom, karitatív tevékenységet is felvállaltak.

–Úgy éreztük, ebben az időszakban oda kell figyelni azokra a helybeli idős özvegyasszonyokra, akik az elmúlt időszakban elveszítették felnőtt gyermekeiket. Őket is meglátogattuk, együtt imádkoztunk, kis szeretetcsomagot is átadtunk nekik. Egy olyan gyimesi családnál is voltunk, ahol egy özvegy anyuka egyedül neveli öt gyerme­két. Meg is kaptuk jutalmunkat az égiektől, mert életünkben először otthonunkba fogadhattuk a Szent Családot. Egy csíkmenasági lelkes imacsoport látogatta meg hajlékunkat e katolikus karácsonyi szokás keretében, amiről ugyan én írtam néprajzkutatóként, de még nem volt részem benne. Most nagy élmény, nagy kegyelem volt számunkra.

– Mi ragadta meg benne?

– Különösen szépnek találom, amit a népszokás a befogadó családdal elmondat: „Légy királya a mi családunknak is, szállj meg nálunk, szenteld meg otthonunkat, hozz közénk szeretetet és egyetértést, béketűrést és fegyelmet, boldogságot és áldozatra kész jellemet.” A mi karácsonyunkhoz hozzátartozik a falubeli elemisták karácsonyi előadása is – a feleségem, Nagy Erika a tanítónőjük –, idén viszont nem a templomban, hanem a kápolnában adtak elő egy nagyon szép ünnepi műsort. Egy szigetszentmiklósi és debreceni adományozónak köszönhetően a falu minden gyermekét kis csomaggal ajándékozhattuk meg, amiben alapélelmiszerek, játékok, édességek, iskolaszerek voltak.

– Hogyan zajlik önöknél a karácsony estéje?

– Mivel Csinódon nincs helyi lelkész, az ünnepi szentmisét a csíkszentgyörgyi plébános tartja az egerszéki kápolnában, ahol hagyományosan a bánkfalvi fiatalok betlehemes játékot mutatnak be. A családunkban viszont csak a legkisebb fiunk, a két és fél éves Viktor Ákos katolikus, a többiek – én, a feleségem és 16 éves Ilka lányom – unitáriusok és reformátusok vagyunk, így le szoktunk menni Csíkszeredába is úrvacsorát venni.

– Csinódon vannak-e máig elevenen élő népszokások?

– Az aprószentekelésben ittlétünk minden évében részt vettünk. A kis legénykék (óvodáskortól kb. 12 éves korig) minden falubeli házat megvesszőznek a fonott, feldíszített vesszőkkel, és minden jókat kívánnak az ott lakóknak ehhez hasonló rigmusokkal: „Aprószentek, Szent Dávid, pénzben járnak bokáig.”

– Hogyan töltik az év utolsó estéjét?

– Mi nem szoktunk dáridózni, szűk családi körben zajlik az este, a feleségem készít egy finom kolbászos vacsorát savanyú káposztával, de a lencse sem hiányzik az asztalról. Megvárjuk az éjfélt, elkoccintunk egy pohár pezsgőt, megnézzük a falubeliek tűzijátékait (mert már a csángók is áldoznak erre), és nyugovóra térünk.

– Nem kerülhetjük el, hogy a munkáról is beszéljünk, ünnep előtt, ünnep után erről szólnak a hétköznapok. Min dolgozik mostanában?

– Megjelenés előtt áll egy könyvem. Isten tenyerén a címe, csak még a pénz hiányzik a kinyomtatásához. Ötven olyan írásomat tartalmazza, amelyek még nem jelentek meg, vagy ha igen, csak nehezen hozzáférhető nyomtatványokban, mások előadásként hangzottak el, de olyanok is akadnak, amelyeket eleve nem publikumnak szántam. A 2018-ban elindított Vándorbölcső program a Nemzetstratégiai Intézet égisze alatt folytatódik, a háromszéki Veres Ferenc faragta bölcsők átadása a járvány idején is folyamatos volt. Nagyon szép élmény volt a lemhényi bölcső átadása egy családnak, ahová egy ikerpár 6. és 7. gyerekként érkezett, de Csíktaplocán is egy hatodik gyermekáldás előtt álló család vette át. Örömmel tapasztalom, nő a gyermekvállalási kedv a székelység körében! Ami viszont állandó törekvésünk, hogy önellátók legyünk, legalábbis ami a táplálkozást illeti. Karácsonyra is, mint minden héten, kenyeret sütünk, de 3 szarvasmarha, 2 ló, 5 kecske, 3 juh, nyulak és baromfik szolgáltatják mindennapjainkhoz a húst, tojást, tejterméket, amiből még városon élő barátainknak is tudunk ajándékozni. A nagyobb gyerekeim távollétünkben már ellátják a gazdaságot.