Kilövik?

Minden rendes újságíróképzésen tanítják, hogy ha egy politikus vagy polgármester jót tesz, az nem hír, mert azért választották meg. Ha téved, az viszont hír, mert nem végzi feladatát.

Hadd tegyünk most ez alól egy kivételt és gratuláljunk azoknak az önkormányzati vezetőknek, közbirtokossági elnököknek, intézmények képviselőinek, akik nem sajnálták az időt, és elmentek medveügyben Bukarestbe tüntetni. Jelenlétükkel nyomatékot adtak azon igényüknek, hogy a kormány ne akadályozza a törvény erejével a medvekérdés rendezését. Felvállalták választóiknak azt a kívánságát, hogy nem szeretnének a falu határában medvével küzdeni, hogy gyerekeiket úgy szeretnék óvodába, iskolába küldeni, hogy biztosak legyenek benne, hogy sem a főutcán, sem a felszegben nem találkoznak medvével.

A környezetvédelmi miniszter kissé talán váratlan engedményre volt hajlandó szerdán: aláírt egy rendeletet, amely a közmeghallgatás törvényes időtartamának lejárta után, országos szinten 175 medve kilövését engedélyezi. (Azóta „csak” egy embert támadott meg a medve Hargita megyében.)

Bár a „sötétzöld” szervezetek máris a medvefaj kipusztulását vizionálják, azt azért látni kell, hogy ez az országban élő medvéknek alig több mint egy százaléka, de a legsötétebb zöldek számítása szerint is alulmarad a három százaléknak.

Annak sem ártana utána nézni, hogy miként költötték el az Európai Uniótól kapott eurómilliókat azok a szervezetek, amelyek kétségbe vonják a vadászok számadatát, akik legalább 11-12 ezer medvéről beszélnek (a sötétzöldeknek csak 6.000 van). Hogy nem lehet megoldani, hogy ebben az országban, ahol ha egy félkilós zsebpincsi hozzákap a szomszéd ujjához, és kiderül, hogy nincs fülszáma, komoly büntetésre lehet számítani, ott az államnak fogalma sincs, hogy hány medve él az országban? Ennyi idő alatt hogy nem lehetett megoldani a medvék azonosítását, ha már ekkora problémát jelent a populáció nagysága? A medvetámadásért nem a tulajdonos, a román állam felelős? Vagy ez csak jogállamokban van így?