Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Azt hihetnénk, hogy a legnagyobb költőnknek tartott Petőfi Sándorról mindent tudunk, hiszen legalább másfél évszázada kutatják, felmérik, elemzik azokat a hagyományokat, amelyek nevéhez, személyéhez, családjához kötődnek. Igaz, a legegyszerűbb magyar ember is bátran kijelentheti, hogy ő bizony Petőfivel sokszor találkozott, s nem csupán az iskolában, de azon túl is, valahányszor valahol nagy, bátor tettekről került, kerül szó, a mi költőnk neve bizonyára ott elhangzik.
Mindig meghat annak az idős tanító néninek a versmondó kedve, aki minden alkalommal, amikor amatőr képzőművész társaival összegyűlnek számot adni újabb alkotásaikról, kéretlenül és magabiztosan áll a közönség elé, s csak úgy, egymás után veszi elő rejtett tarsolyából az alkalomhoz illő verset, legtöbbször Petőfit, és tanleckét tart mindnyájunknak arról, miképpen kell őrizni, megőrizni tudatunk mélyén azokat a kincseket, amelyek kihullnak, könnyen elhalnak, ha nem mondjuk, nem hallgatjuk, nem becézgetjük. Felidéződik bennem gyerekkorom egyik legkedvesebb élménye, amikor a falu pedagógusai és néhány műkedvelője szinte évente megismétlődő Petőfi-műsorokat mutattak be; volt János vitéz még daljátékban is, de sok-sok költemény, s jelenetek, különösen hatásos volt az iskolaigazgató és kedvenc orosztanárunk párosa Arany és Petőfi találkozását megörökítendő.
Azt hihetné az ember, hogy ezek az emlékek végleg elmaradnak, de lám, a Nemzeti Művelődési Intézet mintegy mozgalmat indított Petőfi öröksége 2020 címmel, és a közzétett kérdőíves felméréshez csatlakozott az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, de a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége is, kérve mindenkit, hogy a kérdőívüket töltsék ki. Hadd legyen minél teljesebb a kép a költő örökségéről, a hozzá fűződő hagyományokról, régmúlt vagy jelenkori, Petőfihez kötődő eseményekről.
Az időzítés érthető, Petőfi születésének (január 1.) évfordulója, bárhányadik is legyen, felébreszti, felébresztheti bennünk nem csupán a nemzeti büszkeség érzését. Ugyanakkor azt a meggyőződésünket is tovább mélyítheti, hogy a világirodalom egyik legnagyobbjának tartott Petőfi Sándor költészete, élete, elhivatottsága örök példaként marad minden nemzedék számára.