Lassan, de lesz tiszta víz

Egy hónapja tölti be az alpolgármesteri tisztséget, de a kampányvállalása nem üres szlogen maradt: dr. Szilveszter Szabolcs szándéka, hogy tiszta vizet önt a pohárba Kézdivásárhelyen, de ehhez időre van szüksége. És meglátása, hogy a szolgáltatónak is változtatnia kell a mentalitásán. Az alpolgármesterrel a múlt év végén készítettünk egy kis mérleget.

Az alpolgármester beszélgetésünk elején leszögezte: a tisztségét még most kóstolgatja, úgy véli, két év múlva joggal kérhetik számon a lakók, de addig is fogadja a kritikákat és a tanácsokat. A kampányban a fő vállalása az volt, hogy megoldja a céhes város vízhálózatával kapcsolatos, állandósult problémákat, de sok a tennivaló.

„A kampány fő témáját részben valóban a vízhálózattal kapcsolatos gondok megoldása képezte. Ez nem marad üres beszéd szintjén, meg kell oldani. Sajnos azt látom, hogy továbbra is vannak hiányosságok, de ezeket nem a városházán kell keresni, hanem a szolgáltató hibás menedzsmentjében és foghíjas kommunikációjában. Az embereknek teljes mértékben igazuk van ennek kapcsán, nincs tisztességesen elmagyarázva nekik, hogy mi a gond, mi a lehetséges megoldás. Amikor a nagy EU-s beruházás történt, akkor sem volt rendesen elmagyarázva, hogy a pénz nagy részét a csatornahálózat felújítására költötték, kisebb része ment a vízhálózatra. Mindemellett ott tartunk, hogy az önkormányzat 350 ezer lejt adott a Csernátoni úton zajló vezetékcserére, de még egyharmada sincs meg a munkálatnak, mert hetekbe telt aláírni a papírokat. Ezeken kell sürgősen változtatni” – magyarázta a szakember, aki szerint a Csernátoni út vezetékcseréjével a problémák egy része megoldódik.

Az alpolgármestertől a víztornyok állapotáról és szerepéről, lehetséges sorsáról is érdeklődtünk. Annak tükrében is, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt polgármesterjelöltje a kampányban azt ígérte, megválasztása esetén újra beüzemeli azokat. „Ez is egy kommunikációs probléma, nem volt szakszerűen bemutatva, hogy mi a helyzet a víztornyokkal. Az építmények már húsz évvel ezelőtt sem a közlekedési edények elvén működtek, hanem puffertartály szerepét töltötték be. Magyarán, a csapvizet akkor is pumpák szolgáltatták. A mostani tartályok azért jobbak, mert a víz pihenési ideje rövid, így normális működés esetén tiszta az éltető folyadék. A víztornyok visszaüzemeléséről a helyzet nem ismerésének a tükrében felelőtlenség nyilatkozni, azok nem tudják betölteni eredeti szerepüket. A jövőjük kapcsán is van elképzelés. Nyugaton például a hasonló építményeket lefestik, dekorálják, és turisztikai látványosságként szolgálnak, mert egy mérnöki bravúrt képviselnek.

átogathatóvá kell tenni őket, bekapcsolni például a város látványosságai közé. Hamarosan bemutatjuk az állapotukat is, hogy a lakosság is tisztább képet kapjon. Lebontásuktól el kell tekinteni” – hangsúlyozta.

Felmerült a nyomásproblémák kérdése is, annak tükrében, hogy a lakosság egy része úgy gondolja: a szolgáltató csökkentette a nyomást, hogy minimalizálja a csőtöréseket. „A pumpák 3–3,5 bar nyomással működnek, egy bar pedig tíz méter magas vízoszlopot jelent. Tehát ez több mint elégséges, és a város különböző pontjain felszerelt nyomásmérők is igazolják ezt” – nyomatékosította. Ha valahol gond van, azt kell jelenteni, hogy meg lehessen keresni annak okát – hívta fel a figyelmet.