Derűlátó és bizakodó

Vargha Mihály a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatójaként és szobrászművészként egyaránt hozzájárul múltunk értékeinek a felmutatásához és nemzeti kultúránk kincsestárának gyarapításához, ezáltal pedig a hírnevünk öregbítéséhez. A tevékenységét hivatástudattal, elkötelezettséggel és felelősséggel végző személyiséggel ezúttal alkotói minőségében beszélgettünk.

Amint kiderült, a vírusjárvány árnyékában is születtek újabb szobrok a keze alatt, és felkérésekben sem szenvedett hiányt az elmúlt esztendőben. Felcsigázva újságolta, hogy a kolozsvári Bánffy-palotában otthonra lelt Szépművészeti Múzeum jóvoltából ősszel egyéni tárlaton mutatkozhat be Erdély szellemi központjában. Méltó módon teljesítendő szép kihívásként tekint erre a lehetőségre, így jelenleg a régi munkái csiszolgatására szenteli az idejét, de újak terve is körvonalazódott benne, amelyeket addig szintén szeretne megvalósítani.

A Csíki utcai műtermébe tett látogatás alkalmából elsőként egy frissen öntött bronz mellszobron akadt meg a tekintetünk, amelyről megtudhattuk, hogy a négyfalusi Borcsa Mihályt ábrázolja, és nemsokára a szülőföldjét fogja ékesíteni. A Kossuth híveként számon tartott esperesnek oroszlánrésze volt abban, hogy a barcasági magyar evangélikusok kiváljanak a szász evangélikus egyház kebeléből, és ezzel hiterősítő küldetésükön túl, a híveik nemzettudatának megtartásához és erősítéséhez is hozzájáruljanak. Éppen ezért örömmel tett eleget ennek a felkérésnek, akárcsak az édesapja szülőfaluja, Nyujtódról érkezőnek is, amely a templom védőszentjeként tisztelt Szent László király bronz mellszobrának megformálására szól. Az elkészítését nem a polgármesteri hivatal, hanem egy helybéli vállalkozó, Lukács János kezdeményezte, és ő biztosítja ennek anyagi hátterét is. Derűlátásra okot adó és reménykeltő gesztus ez, hiszen a közösségünk tagjaiban kicsírázó és lassan szárba szökkenő kultúrapártoló hajlandóságra utal. Annál is inkább, hogy Borcsa Mihály szobra esetében szintén magánszemélyek, pontosabban a család és a Történelmi Vitézi Rend tagjai állnak a megvalósítás hátterében.

Az utóbbi két évben megvalósult alkotásai közül büszkeséggel tölti el Luther Mártonnak a sepsiszentgyörgyi evangélikus templom előtt 2019 októberében elhelyezett egész alakos szobra. A gyülekezet visszajelzései ugyanis azt sugallják, hogy némileg sikerült megragadni és beleformálni a vallásreformátor hatalmas, nyugalmat és megfontoltságot sugárzó szellemét. Ez véleménye szerint a megrendelések alapján készült művek esetében nehéz feladat, hiszen nem lehet eltérni a fennmaradt ábrázolásokon látható külsőtől és vonásoktól.

A teljes mértékben saját elképzelésein alapuló kifejezésmódjára vonatkozóan megtudhattuk tőle, hogy változatlanul a nagy méret vonzza, a kisplasztikáktól egyre inkább eltávolodik. Több, nagyméretű darabból összerakható, történelmileg és politikailag el nem kötelezett figuratív alkotásokban gondolkodik, amelyekből reményei szerint kerül majd köztereinkre is. Kedvenc anyaga továbbra is a fa és a kő maradt annak ellenére, hogy az utóbbi egy ideje nem került a vésője alá.

Vargha Mihály alkotásai a Kárpát-medencén kívül az Amerikai Egyesült Államokban, Argentínában, Japánban, Kínában és Lengyelországban is megtalálhatók.