Mentorhálózat Háromszéken

A Diakónia Keresztyén Alapítvány Gyermek- és Családsegítő ágazata 2020 nyarán kezdeményezte a Háromszéki Offline Mentor Hálózat kiépítését abból a célból, hogy akiknek tudásuk és hajlandóságuk is van arra, hogy a gyerekeket az élet vagy a tudomány útján előresegítsék, azt meg is tegyék.

Pár hete ismét lehetőség nyílt a tanítás leghatékonyabb, személyes formájának gyakorlására. Torma Vera ágazatvezetőt kérdeztük.
Az offline mentorság természetesen önkéntes és díjmentes tevékenység, mely csupán a felebaráti szeretetre alapozott, arról viszont minden mentornak jelentkező meg van győződve, hogy ebből nekik is nyernivalójuk van. Ennek ellenére, bár a kezdetekkor megyeszerte még mintegy húszan jelentkeztek erre a munkára, a gyakorlatban a rendszeres tanítás még szórványosan valósul meg.

Amikor tanításról beszélünk, akkor nemcsak az iskolai leckékről, a házi feladatokról van szó, illetve az abban való segítségről, hanem olyan extrakurrikuláris tanulnivalókról is, mint a főzés vagy a rovásírás oktatása, az állattartás, számítógép-kezelési készségek elsajátításának elősegítése.

A Sepsiszentgyörgyön, Árkoson és Nagyborosnyón is tanító vallástanárnő, Bardocz Tünde napi szinten mentorál egy negyedikes fiút, akinek saját számítástechnikai eszközeit is rendelkezésére bocsátotta, hogy megkönnyítse számára a tanulást, de a közelmúltban a művészeti iskolába zenetagozatra járó kisdiáknak egy zongora is került (a Dénes lelkészházaspárnak köszönhetően), hogy otthon is gyakorolhasson.

Prázsmári Aranka 25 évi magyarországi lét után nemrég költözött haza szülőfalujába, Lisznyóba.
– Erkölcsileg, szellemileg a legnagyobb tanítóm a szülőföldem volt – mondta arra válaszolva, miért is tartotta fontosnak, hogy a gyermekeknek rovásírást tanítson. Tulajdonképpen úgy volt, hogy én magam akartam megtanulni, ez egy másfajta, képekben való gondolkodást is jelent, de a tanítva tanulás bizonyult a legcélravezetőbbnek. A gyerekek nemzeti műveltségét, magyar öntudatukat is gazdagítani akartam – mondta Aranka, aki a mindennapi románnyelv-oktatásában is segít a 10-13 éves diákoknak, sőt, azon gondolkodik, hogy a közeljövőben Uzon községbeli gyermekeknek is mentora lenne, amennyiben a református egyház segítené őket azzal, hogy egy termet erre a célra rendelkezésükre bocsát.

Tusa Csilla az Ady Endre Általános Iskolában tanítónő, már korábban, Zágonban is bedolgozott a Diakóniának. Amennyire családja és munkája mellett az idejéből telik, főleg saját tanítványai közül a nehezebb sorsúaknak segít abban, amiben kell, nemcsak digitális eszközzel, hanem alkalomadtán anyagiakkal, tanáccsal is. Egy szépmezői árva kisfiú az, akinek most a legjobban fog a segítség, őt nagyobb testvére neveli, de ketten még igen nehezen boldogulnak a világban.

– Azt gondolom, hogy egy jól működő rendszer kiépítéséhez idő kell, különösen, ha azt a rendszert önkéntesek építik, akik saját idejükből szánnak a közösség javára. Ezt a projektet a szükség hívta életre, és biztos vagyok benne, hogy saját erőforrásaink felismerését fogja eredményezni, Háromszék és Erdély települései pedig mentorokkal és egyre értelmesebb gyerekekkel fognak gazdagodni – mondta lapunknak Torma Vera.