Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Mindannyiunk életében eljön a pillanat, amikor változásra vágyunk. Ilyenkor a legnagyobb lépést a költözés jelentheti, pláne akkor, ha számunkra szokatlan környezetbe csöppenünk, például a betondzsungelből a vidéki élet kellős közepébe, vagy éppen fordítva.
Azért jegyezzük meg, hogy városiból lett falusiként több meglepetés érheti az embert. Vegyük például a vidéki friss levegőt, amely leszámítva a szomszédtól eredő állandó trágyaszagot, valóban friss, de ne panaszkodjunk, ez még mindig jobb, mint a szmog.
Meg persze az udvar, amely egy tömbházlakásból falura érkezőnek valóságos álom, vagy inkább rémálom, attól függ, mennyire szeret az ember füvet nyírni vagy inkább kaszálni…
Ha már az udvarnál tartunk, természetesen kell egy virágoskert is, ha szeret kertészkedni az ember, ha nem, különben mit dicsér a vendég, amikor megérkezik? Mellesleg falun gyorsan el is terjedne a hír, hogy semmirevalók vagyunk, legalább egy rózsabokrot biggyesszünk már oda a ház elé. Ekkor persze még nem is beszéltünk a veteményesről, ami szintén elengedhetetlen, ha tiszta lelkiismerettel akar az ember vidéken élni, meg miről is beszéljünk a szomszéddal, ha nem épp az adott évi termésről. Ha pedig elkészültünk a virágoskerttel és a veteményessel is, akkor nyugodtan elengedhetjük a délután sziesztákat, és belemerülhetünk a folyamatos kapálás és gyomirtás művészetébe.
Persze az ember sosem elégszik meg, mindig többet akar, de szerencsére ezt a habitusát vidékre is magával viheti, ugyanis a falusi életnek is vannak szintjei, így amikor már minden megvan, jöhet az állattartás. Na, nem a házőrző kutyára gondolok, az is kell, de legfőbb a csirke, disznó, tehén, miegymás, amelyekkel aztán jól kérkedhetünk, s ha eladni nem is, megenni majd csak jó lesz. Különben is, egy igazi háziasszonynak komoly bűntudata kell legyen, ha a vasárnapi húsleveshez bolti tyúkot használ, szégyen az, nem egészséges.
És az ingázás. Akinek van hajtásija, jobb esetben autója is, megoldja valahogy. A többiek meg sétálhatnak a buszmegállókhoz, ha vannak egyáltalán, természetesen csupán kettő, az egyik a falu felső, a másik az alsó részében, s a busz is úgy néz ki, hogy bármelyik percben darabjaira hullhat. Aggodalomra azonban semmi ok, falun vagyunk, itt nem sietnek az emberek sehová.
Farkas Orsolya
Hmmmm ….ami nem megy , nem kell eroltetni . Szerencsere sokan nem igy velekednek. Foleg az ilyen karantenos cudar vilagban. Csak csodalni tudom azokat a fiatalokat ( es nem csak) , akik azt a franya falusi eletet valasztjak.