Hát nem érdekes?

Néha elgondolkodom, hogy milyen csodálatos a teremtés. Isten megteremtette az erdőt, a mezőt, az állatvilágot, az embert. És megteremtette közöttük az egyensúlyt. Gondoljunk bele, milyen érdekes, hogy a pincebogár fél az egértől, az egér fél a macskától, a macska fél a kutyától, a kutya fél a férfitól, a férfi fél a nőtől…, de a nő fél pincebogártól. És még mi, férfiak azt mondjuk, hogy mi vagyunk a teremtés koronái, inkább ismerjük be, hogy félünk asszonyunktól, pláné a szájuktól!

Az ember úgy gondolja magáról, hogy felsőbbrendű, gondolkodó egyén, de naponta a meggazdagodásért pusztítja a környezetét. Fél a következményektől, de kapzsisága, a nyereséggel való kecsegtetés elvonja a figyelmét, így nem tesz semmit azért, hogy ne pusztítsa el a környezetét, mozgásterét, önmagát.

„Ha megítélnénk magunkat, nem vonnánk magunkra ítéletet. Ha azonban az Úr ítél meg bennünket, az fenyítésünkre szolgál, hogy ezzel a világgal együtt el ne kárhozzunk.” (Korinthusiaknak, 11,31-32)

Keresztény ember vagyok. Aggódom azért, ami körülvesz. Nem akarom elemezni azt, amit magam körül látok. De érzem, hogy a nemzeti felfogás és értékrend, az erkölcsi dimenziók és etnikai normák lassan senkit sem érdekelnek… Nyugdíjba vonulásommal belefáradtam, az állandó haragos harangkongatásba, de látom, hogyan pusztítanak el mindent.

Szeretem a régi dolgokat, tárgyakat. Eszembe jutnak a régi székely lelemények, a munkájuk segítésére elkészített tárgyak. Még emlékszem, hogy a falvakban a környezetet tisztelték, sáncokat ástak, az erdőket védték. Nagyon sok mindent lassan elfelednek az emberek.

Orbán Barra Gábor, Sepsiszentgyörgy