Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Éjjeli két óra lehetett, iszonyú ordításokra ébredtem. Mit csinálsz, te szerencsétlen? A te dolgod, de nem akkor, amikor én vagyok szolgálatos.
B. doktort mindenki Godzillának nevezte. Miért? Azért, mert olyan. Godzilla saját kezűleg oldotta le az összesodort ágylepedőt Teri nyakáról, aki leverte a kompótos üveget a szekrényéről, amelyhez a lepedőt akarta kötni, az csörömpölésre bejött a nővérke. Terinek szerencséje volt (vajon?), nem úgy, mint Danielának, aki nem tökéletlenedett, leugrott a harmadikról. Ez úgy tíz nappal azelőtt volt. De csak most, a Teri esete után omoltam össze.
Kioktatták aztán a betegeket, felejtsünk el mindent, ne dumáljuk se magunk között, főleg a látogatóknak ne. Amikor estefelé kétségbeesetten néztem a falat, jött egy asszisztensnő, kérdezte, jól vagyok- e. Mondtam, nem, erre megfordult, elment, visszajött valami aprócska tablettával, felültetett az ágyban, és addig nem mozdult mellőlem, amíg le nem nyeltem. Másnap délig aludtam. Pedig én csak beszélgetni szerettem volna, elmondani, hogy fáj, hogy mi, hogy, miért…
Majd hazaküldtek, kellett az ágy az új betegeknek. Meddig vagyok itthon, mikor visznek vissza, nem tudom. De egyet tudok: ha az orvos már az első beutalásomkor leültetett volna, a vállamra tette volna a kezét, hogy idefigyelj, szedd össze magad, nem itt a helyed, hát nem ott lett volna a helyem. De csak kérdezett, jegyzetelt, alig nézett rám, majd átadott egy asszisztensnek, az elvitt vizsgálatra – drótok, gépek, a papírral vissza, be az ágyba, és már hozták a dilibogyókat, amitől aludtam, aludtam és aludtam. Persze én is látom, garmadával hozzák a betegeket, egy-két szolgálatos orvos mit tehet, kettő elment Angliába, nincs pénz személyzetre, de ki is jönne ide…
Ui: Az idei költségvetés-tervezet szerint az egészségvédelem 17,5 milliárdot kap, 11 százalékkal kevesebbet, mint a tavaly. A honvédelemre 22,7 fog elmenni, 3 százalékkal több, mit tavaly. Jönnek az oroszok, ugye?
Ui.²: A jegyzetíró is volt egy kivizsgáláson. Állami intézményben, ahol a folyosó egy 1950-es olasz realista filmbe illett, a vécét Ugandában már rég bezárták volna. Aztán – megokosodva – magánrendelőbe ment. Ott 250 lejt lepenget az ember, és azért már visszaköszönnek. A vizsgálat természetesen külön fizetendő.
Azért mert állami intézmény ,még foglalkozhatnának emberségesebben a rá szorulókkal, mert sokszor egy jó szó többet ér mint egy marok pirula. Sajnálom Zubreczky urat ,hogy ilyen helyzetbe került. Jó egészséget kivánok.