Az önigazgatás félénk lépései

Jó lenne, ha már valaki egészen érthetően megmagyarázná, mit is jelent az autonómia. Annyit mindenki tud – nem a fogalomról – a szóról magáról, hogy az önkormányzatot, önigazgatást, önálló tevékenységet jelent magyarra lefordítva.  Azt, hogy a politikában miért késlekedik ennek megvalósulása, azt már túlságosan nehéz megfejtenie az egyszerű honpolgárnak. S mivel egyáltalán ebben az országban ezt a kifejezést csupán a magyarok berzenkedéseire használják, feljogosítva érezzük magunkat, hogy kérdéseket tegyünk fel.

Azt még a politikához nem értő sokaság is tudja, hogy nem lehet könnyű a fővárosban hadakozni. Nem lehet könnyű olyasmire igent vagy nemet mondani, ami minket, magyarokat érint. Vannak viszont dolgok, amelyek izgatnak.

Számomra legalábbis teljesen érthetetlen, hogy a mi képviselőink miért nem szavaztak a parlamenterek különnyugdíjának eltörlésére. Az nem magyarázat, hogy majd együtt a többi különnyugdíjjal. Ám az mikor lesz? Engem az önrendelkezés kapcsán bosszant, hogy anyanyelvünk megvédésében, használatában még ott sem tudunk lépni, ahol erre a lehetőség adott. Miért kell a fővárostól várni például, hogy magyarra fordítsák a központi, bennünket rendkívüli módon érintő utasításokat, közleményeket? A sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal, ha kissé későre is, de okosan döntött, hogy a járványügyben maga fordíttatja le a tájékoztató, figyelem-felkeltő szövegeket. 

Ám figyelmükbe, a helyi, megyei önkormányzat figyelmébe ajánlom, hogy végre vegyék rá a villany- és gázvállalat helyi magyar vezéreit, végre magyarázzák el, néhány mondatban foglalják össze, mit kell tennie a románul nem tudó gáz- és villanyfogyasztónak ezzel az árliberalizmussal, szolgáltató-választással kapcsolatosan. Minden tőlük érkező borítékban olyan szóáradat van, amelyet szerintem még a románok sem értenek. Ha a helyi lakosság segítségére sietnének, ez már az autonómia egyik kicsi, de fontos megvalósulásának lenne a bizonyítéka.