Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Még mondja valaki, hogy nincs jó dolgunk. Mert miközben a tegnapelőtt február elköszönt, és mi, férfiak, a teremtés díszei azon törtük fejünket, mit vegyünk szíveink soha nem elégedett hölgyeinek, majd’ hatszáz évvel ezelőtt Dózsa György atyánkfiának az volt a gondja, hogyan ne törje be az ő fejét Epiruszi Ali bég, a szpáhik nagyfőnöke, hanem inkább fordítva. Ugyanis a büszke török párbajviadalra hívta volt a magyarok legvitézebbjét, ha nem remeg a gatyája. A Puskás Stadion nem lévén készen, Nándorfehérvár mellett rendezték a meccset. Az efféle mérkőzésen a fődíj az volt, hogy a győztes élve hazamehetett, a második díj pedig egy díszes temetés.
Nem is volt annyira sötét a középkor, fel-felvillant a józan-ész a pléhsisakba dugott kobakokban. Időnként megunták az emberek a csihi-puhit, miért hulljanak el a jobbágyok a csatamezőn, hiszen ki szedi össze a répát a földekről, csak nem a lovagok? Ezért kitalálták a vívópárbajt. Itt vagyunk mük tízezren, tük es kábé ennyien, ne bunyózzunk mindannyian, csak a mi legvitézebbünk a ti legvitézebbetekkel. Ha a miénk győz, ti fizettek nekünk adót, ha a tiétek, mi nektek, de legalább visszatérünk épen az asszonyhoz, hogy az ne kajtasson, ha mi kéz, láb stb. nélkül megyünk haza. Megnyugtatom az olvasót, a mi dálnoki atyafink lékelte meg Ali bég koponyáját.
Arra gondolok, de jó lett volna, ha például a szíriai háború helyett egy kis szigetre elvitték volna Asszadot, Obamat, Putyint, néhány iszlamista agyamentet: tessék, üssétek egymást, védjétek érdekeiteket, de miért tönkretenni egy szép országot, amely valamikor a békét hirdető keresztények fellegvára volt? Ha ez a gondolat utópiának tűnik, válaszoljanak az illetékesek három egyszerű kérdésre:
1. Ha a PSD lenne hatalmon, és az országnak még nem lenne költségvetése, mit mondana az államelnök?
2. A legterebélyesebb szenátor asszony, Diana Șoșoacă Iohannis elnököt Németországba, Arafat doktort Palesztinába száműzné. Ha Magyarországon mondaná ezt egy képviselő (és senki nem tenné helyre), hogyan reagálna az EU és az USA ezer civil szervezete? Mert Románia agyondicsért mintaállam marad, amint látjuk.
3. Miért nem küldenek egy független közvélemény-kutató szervezetet a Krím-félszigetre, megkérdezni az embereket: elrabolva érzitek magatokat, vagy jól megvagytok? Hogy záródjon már le a kérdés.