Egy Halak csillagjegyű gyerek képzeletvilága

Én nem szeretem a szabályokat, de titeket igen, és azért elnézem nektek, ha parancsolgattok. A minap az oviban görcsölt a hasam, mert nem tudtam a kirakóst olyan gyorsan kirakni, mint Peti, de azt megfigyeltem, hogy milyen szép formája van egy-egy puzzle-nak, pont olyan, mint a tintafolt. De hiába mondtam, a többiek rám se hederítettek, mert nekik az volt a fontos, hogy minél hamarabb teljesítsék a feladatot.

Szeretem a nagyit, mert ő is látta az ablakpárkányán leskelődő galambot, amelyik pontosan rám kacsintott. De Hanna azt mondta, hogy ez butaság, a madarak nem kacsintanak, legfeljebb csak a fejüket csóválják. Én tudom, hogy ha megállsz és megvárod, hogy a dolgok utolérjenek, sok csodában van részed. Nem kell sietni, mindent elront apa is, amikor anya valamit rábíz, és csak úgy félvállról csinálja meg, s mindig veszekedés lesz a vége. Olyankor elbújok a kutyám, Buksi pajtájába, és tudok vele beszélgetni kutyául és kutya egy jó barát, mert nem szól közbe, ha hozzá beszélek, mint anya, aki öltözés közben mindig azt mondja: „Siess, mert elkésünk!”

Ha sietek, akkor szomorú leszek, mert nem emlékszem, hogy mit mondott az óvó néni, és aznap nem lesz meglepetésben részem, mert nem figyeltem a csodára. Tudjátok a csoda fél a sietségtől és a hangos beszédtől.

A Nórit szeretem, mikor vele játszom, csikar a hasam, és mégsem vagyok éhes. Ő megosztja velem a tízóraiját, na meg sokszor súgja a fülembe, hogy engem szeret a legjobban, és akkor olyan melegem lesz, hogy kipirosodik az arcom.

Tudjátok, én ha akarok, mindent el tudok varázsolni. A nagypapa is azt mondta a tegnap, hogy a puszimmal elvarázsoltam. Kár, hogy mindenkinél nem működik.

Az hogy kicsi vagyok azért jó, mert nagyba nem lehet kicsiket látni, csak szemüveggel. A kicsik meg azt látják, amit a nagyok még szemüveggel sem vesznek észre, mert sietnek. Kár, hogy nem kicsinyülnek meg apáék, mert akkor soha nem szidnának meg, ha az akváriumba a halnak kutyatápot dobok. Tudom, hogy meg szeretné kóstolni, mert mikor Buksi eszi, akkor az aranyhal az akvárium üvegére tapad, és a száját nagyra tátja, és a farkával tapsol, hogy: Én is, Én is! A felnőttek ezt nem értik, ők sietnek, pedig kár sietni…

Csákány Zsuzsanna