„Tetoválni és alkotni szeretnék”

Májai Adrienn is csatlakozott a VigadóArt nemrégiben alakult képzőművész-csoportjához, ami számára nagy segítség, hiszen a többiek munkája, alkotásba fektetett energiája motiválja arra, hogy ő is egyre többet dolgozzon. Igazából nem ő választotta a művészeti pályát, hanem a művészeti pálya választotta őt. Erről beszélgettünk a fiatal képzőművésszel.

– Tanulod a művészetet, végeztél valamilyen képzést?

– Nem végeztem semmilyen képzést még, de tanultam egy ideig a művészetet, hiszen a középiskolát a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceumban kezdtem, azonban Kézdivásárhelyen, a Bod Péter Tanítóképzőben folytatom tanulmányaim. Az életemben mindig jelen voltak olyan emberek (család, barát), akik motiváltak abban, hogy alkossak, és itt fontos megemlítenem Vetró András szobrászművészt, aki mind az én életemben, mind sok más képzőművész pályájában nagy szerepet játszott.

– Miért döntöttél a művészeti pálya mellett?

– Igazából nem én döntöttem a művészi pálya mellett, hanem a művészi pálya döntött mellettem. Szabadidőmben mindig is alkottam: kimentem a természetbe, ott megérintett valami, aztán hazamentem és lerajzoltam.

– Mi mutatkozik meg munkáidon?

– Alkotásaimnak fő iránya a lélek valamiféle megnyilvánulása. Persze, ez függ attól is, hogy abban a pillanatban milyen lelkiállapotban vagyok: ha dühös vagyok a világra, akkor az mutatkozik meg a rajzaimon. Azonban mindig benne van egyfajta kettősség, bármennyire letargikus állapotban lehetek, a munkáimon megmutatkozik a felébredés érzése, a megvilágosodás fénye. Ha boldog vagyok, akkor inkább festek.

– Hogyan merítesz ötletet a festményeidhez, rajzaidhoz?

– Nem igazán erőltetem, hogy ötleteket merítsek, nem keresem, nálam ezek maguktól jönnek. Ha nincs ötlet, akkor nem rajzolok és nem festek. Ha nagy általánosságban nézzük, akkor az ötleteim inkább természetközeli képeket eredményeznek, legtöbb elképzelésemet a természet csodái adják, illetve az emberek, lelkek.

– Hány órát foglalkozol naponta az alkotással?

– Nem szoktam időhöz kötni az alkotást, ahogy az előbb is említettem, ha nincs ötlet, akkor nem erőltetem, olyankor mással foglalom le magam. Amikor nekilátok egy rajznak vagy festménynek, olyan is van, hogy 8–10 órát dolgozom rajta, olykor pedig csak egy órát.

– Hamarosan lesz egy közös kiállításod a VigadóArt alkotócsoportjával. Milyen érzés ez?

– Ez az első alkalom, hogy kiállításra kerülnek az alkotásaim. Izgatott vagyok, nagyon érdekes ez az érzés, amely bennem játszódik, nem is tudom leírni, sem elmondani. Jólesik, mert eddig nem mertem lépni, és most jött egy lehetőség, és ez hihetetlenül nagy motiváció számomra. Tetszik a csoport, úgy érzem, igazi alkotó közösség leszünk. Látom, hogy a többiek nagyon komolyan dolgoznak, és sok időt belefektetnek ebbe, és úgy érzem, nekem is pont erre volt szükségem, hogy egyre többet foglalkozzak az alkotással, illetve merjek ezen a pályán elindulni. Ne csak egy illúzió és álom legyen, hanem tényleges lépéseket tegyek az érdekében.

– Hol látod magad öt év távlatából?

– Művészetekkel szeretnénk foglalkozni, ha nem is ténylegesen tanulni. Nem vagyok az a típusú ember, aki ennyire előretekint, inkább kitűzők magamnak egy célt, és azt elérem. Tetováló akartam lenni, és talán így is lesz, ez a két dolgot együtt szeretném csinálni. Tetoválni és rajzolni, festeni.