A város a mi felelősségünk

Tizenöt programot sorolt fel tegnapi sajtóértekezletén Kondor Ágota. A sepsiszentgyörgyi tanács szociális bizottságának vezetője Antal Árpád polgármesterrel együtt tartott sajtóértekezletén ismertette legfontosabb célkitűzéseit az egészségfejlesztés és mentális egészségfejlesztés terén.

Az elöljárók hangsúlyozták: nem találták fel a spanyolviaszt, a programok jelentős része most is fut, ám azoknak is egy keretet és – nem utolsó sorban – anyagi támogatást – összesen mintegy négymillió lejt – szeretnének adni.

Ennek fele várhatóan elmegy a bölcsődei hálózat fejlesztésére (ezt 2020-ban kétmillió lejjel támogatta a város), amely nem csak a hálózat bővítését, a felszerelés javítását jelenti, hanem a személyzet képzését is – nyilatkozta Kondor Ágota.

– Szakszemélyzetre, úgynevezett csecsemőgondozókra van szükség, és nem kizárt, hogy külföldre kell ezért embereket küldenünk képzésre, de feltett szándékunk, hogy – akárcsak a civilizált országokban – szakemberekkel működtessük ezeket az intézményeket – mondta a bizottsági elnök.

Ugyancsak a szociális hálózat „fehér foltjainak betakarásához” tartozik a másik projekt, amely egy védőnői hálózat kiépítését tűzi ki célul. Anyákhoz, gyerekekhez kötődik a harmadik projekt is, amely – az Ezüstakadémia mintájára – a Szülők akadémiája nevet viseli. Ennek keretében jeles szakembereket hívnának, akik a gyerek fejlődésével kapcsolatos különböző témákat járnának körbe.

Az ösztöndíjrendszert kibővítenék a tanárokkal, hisz vannak olyan pedagógusok, akik olyan munkát fejtenek ki, ami „nagyon-nagyon értékes, de nem annyira látványos”, amikor hátrányos helyzetű tanulókkal dolgoznak, vagy ötös szintről hetesre hoznak fel egy középszerű gyereket.

A Fabatka rendszer a cserkészektől „kölcsönvett” fabatka nevű fizetőeszközzel méltányolná a tanulók bizonyos tevékenységét, az önkénteskedéstől kezdve a környezetvédelemig. A fabatkával utólag bérleteket, táborhelyeket, akár eszközöket lehetne vásárolni.

A Lábbusz program arra biztatja a gyerekeket, hogy gyalog járjanak iskolába. Hogy elébe menjenek annak, hogy „valami baja esik a gyereknek”, önkéntesek (köztük néha sportolók, színészek) fogják „összeszedni” a gyerekeket a város bizonyos pontjáról, és vezetik el az iskolába.

Kiterjesztenék a szűrő és prevenciós programokat kisgyerekektől időskorig. Erre felhasználnák, hogy nagyon sok „jól képzett szakember és tapasztalattal rendelkező civil egyesület” van Sepsiszentgyörgyön. Itt nem csak a már „bejáratott” vérnyomás- és vércukorszint-mérő programokra gondolnak, hanem a gyakran „szőnyeg alá sepert” problémákra is, a tudatmódosító szerek használatától az alkohol- és drogfüggőségig.

Továbbra is támogatnák az after school programokat és az alternatív oktatási formák bevezetését, amelyek közül nem egy jelentős anyagi ráfordítással jár, éppen úgy, mint a kiválósági központ működtetése.

A történelmi egyházaknak felajánlották, hogy az eddigi évi egymillió lejes keretösszeget még megtoldják 500 ezer lejjel, amit kérnek közösségfejlesztésre visszafordítani. Tovább folyik a sporttermek, sportpályák bővítése, az iskolai játékeszközök beszerzésének támogatása, gumiszőnyegek, mászófalak, csúszdák felszerelése. Tovább mennek a szociális programok a fogyatékkal élők, hátrányos helyzetűek, mozgás-, látás- és hallássérültek, nagycsaládosok megsegítésére. A Csíki Sándor program a testtartás és mozgáskoordináció megfigyelésére irányul elsősorban a kisiskolások körében, de nem csak.