A gyűlölet törvényereje

Nem mondom még a sorsra sem, hogy minden napra bármit is kirendel. Nincs a „sorsnak” se annyi fattyadéka, hogy abból száz évre visszamenőleg és eléfelé tekintve is minden napra jutna ennyi ostorozás. Most türemkedik, noha 75 éve naponta érezzük és élik, éljük mi, magyarok az ún. Beneš-dekrétumok súlyát. Ha felednénk, azonnal értesít Bukarest…

A második világháború sarában a legújabb Csehszlovákia törvényerőre emeli 1946. március 28-án az összes Beneš-dekrétumot. Eduard Beneš volt az ország akkori főparancsnoka, és arccal Moszkva felé fordulva hozta rendeleteit a Felvidéken, Csehszlovákiában létező magyarok és németek ellen. Nincs magyar nyelv a törvény előtt s az iskolákban, tilos a magyar nyelv mindenütt.

Igaz, újat nem mondunk mindezzel itthon, Erdélyben, ahonnan kitiltott a román hatalom egyetemeket és magyar keresztleveleket, kis- meg középiskolákat. Gondoljunk a Beneš-dekrétumokra, törvényparancsolatokra, hiszen egyszerre százfelé aligha tudunk fájni. A második világháborút sem a sors küldte, hajszolta ránk, hanem az a nemzetközi hatalmi viaskodás, mely ma talán hatalmasabb és Európa-ellenesebb, mint a hajdanán, 75 évvel ezelőtt.

Jó szívvel tenném mindezt az emlékezést múlt időbe, de a Beneš-dekrétumok ma is érvényesek, kormánymagasságban érvényesek, és az életvitel meghatározói. Íme, vannak örök érvényű parancsolatok, annyi könny és álnok színpadi függöny előtt, kinn, ahol minden élet szabadon védekezik, véd, csak az ottani magyarokra és az ottani németekre érvényes minden, ami egyetemesen embertelen.

Van Távol-Kelet, Közel-Kelet, Európának ma száz bordája is recseg a nyomás alatt, mégsem kiált föl a rabszolgakórus, lenne már vége a háború teremtette valós látomásnak. A Beneš-dekrétumok élnek. És nem is árnyékában, hanem érvényes, védett színe előtt uralkodik és jogrendet alkot az Európai Unió népek, kormányok ellen. Részesei voltunk az ítéleteknek Beneš idején, mi magyarok is kaptunk hasonlókból, és élnek Romániában is, fegyveres és törvényerőben. Húzzuk meg hát e jogrendben a magunk fatornyainak harangjait. Beneš, Ceausescu múl- és halhatatlan, ha a magyargyűlölet úgy akarja. Szenvedő székely testvérink itt ma is börtönben. Hihető, hé Európa?!