Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Erről tartott tanácskozást az év elején a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete. Olyan kérdéskör ez, amely napjainkban egyre inkább előtérbe kerül, mondhatni örökérvényű, főleg azért, mert az írásbeli és világhálós sajtó mind nagyobb és egyre meghatározóbb szerepet játszik mindennapjainkban. A sajtó akár kormányokat buktathat, politikai és közéleti szerepvállalókat állíttathat mellékvágányra, választásokat befolyásolhat, magánéleteket dúlhat fel, megdönthetetlennek tűnő elveket és elméleteket semmisíthet meg. Sajnos, állapították meg a konferencia részvevői, a pénz hatalma ezen a területen is meghatározó, sajtótermékek válnak pénzügyi és politikai érdekek kiszolgálóivá, újságírók válhatnak bértollnokokká, szerény anyagi hátterű lapok süllyedhetnek tehetős személyek és csoportosulások függvényeivé.
A rendszerváltás előtti időben a hazai sajtó, a székelyföldi is alapjaiban függött a pártállam elvárásaitól, kevés lapnak és szerkesztőségnek sikerült némi függetlenséget kivívnia és megőriznie, a kedvező körülményeknek köszönhetően olykor tényleg nagy bátorságot és felelősséget vállalva felmutatni olyan erkölcsi elvárásokat, megfelelni olyan feltételeknek, amelyeket maga az olvasóközönség fogalmazott meg. Az újságírói szabadság egyben olyan függetlenséget feltételez, amely lehetőséget nyújt az újságíró szabad mozgására, vélemény-nyilvánítására, s ha kell, a számonkérésre is.
Mit tehet egy lap, egy szerkesztőség függetlensége megóvásáért? A legjobb válasz erre nyilván az, hogy az olvasók támogatására van szüksége, ami az olvasók, főleg az előfizetők számának növekedésében nyilvánulhat meg. Nem bízhat mindent a reklámokra, mert ez is sokszor nagyon viszonylagos. Nehéz kitérni a hirdető, sokszor a szerkesztőség elveivel ellenkező sürgetése elől, ezt viszont meg kell tennie, ha a közreadandó szöveg alapvetően ütközik a szerkesztőségi szempontokkal. Az igazat-írás, a valósággal teljes mértékben megegyező tényfeltárás nem mindig hoz hasznot, nem szerez előnyt sem az írónak, sem a szerkesztőségnek, de ennek tudatában is vállalnia kell mindkettőnek az esetleges elmarasztalást, a súlyos kritikát. Csak így lehet megőrizni az erkölcsi és szakmai tisztaságot, betartani a sajtóetikai szabályokat.